17
1És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
(Márk 9,2-13; Luk 9,28-36)
2És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
(2Pét 1,16-18)
3És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
(Luk 18,14)
4Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
(Luk 7,29)
5Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.
(Mát 3,17)
6És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.
(Csel 1,12)
7Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!
(Dán 12,1)
8Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.
9És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.
(Mát 16,20)
10És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
(Mát 11,14; Malak 4,5)
11Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;
12De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.
(Mát 14,9.10)
13Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.
(Luk 1,17)
14És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte,
(Márk 9,14-29; Luk 9,37-42)
15És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.
(Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10)
16És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.
(Dán 2,34.35.44.45)
17Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem.
(5Móz 32,5)
18És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.
(Márk 13,28; Luk 21,29)
19Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?
(Mát 10,1)
20Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.
(Mát 21,21; Márk 11,23; Luk 17,6)
21Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.
(Mát 5,18; Luk 21,33)
22Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;
(Mát 16,21;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33)
23És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.
(1Móz 6,11-13; Luk 17,26.27)
24Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?
(2Móz 30,13)
25Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?
(Mát 14,13-21; Luk 9,11-17; Ján 6,1-13)
26Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
(Luk 17,35.36)
27De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.
(Mát 13,47.21.43)