26
És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak:
Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.
(Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18)
Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, a kit Kajafásnak hívtak,
(Mát,26 7.)
És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.
De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.
(Mát 11,27; Eféz 1,20-22)
És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala,
(Márk 16,15-16)
Méne ő hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az ő fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala.
(Mát 18,20)
Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás?
Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.
(Malak 3,1; Mát 11,10)
Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem.
(Ésa 40,3)
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.
(5Móz 15,11)
Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.
(Máté 13,19)
Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére.
(Mát 16,7)
Akkor a tizenkettő közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén,
(Márk 14,10; Luk 22,4)
Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt.
(Ján 11,57;Zak 11,12)
És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt.
(1Tim 6,9.10)
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt?
(Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20)
Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.
(Mát 3,16.17; Luk 3,21.23)
És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.
(Mát 5,15; Luk 8,16;11,33)
Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel,
(Márk 14,17-26; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26)
És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.
(Mát 10,38)
És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?
(Gal 4,4)
Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
(Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26)
Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.
Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.
(Jak 5,7)
Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
(1Kor 11,23-25)
És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.
(2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11)
Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.
(Mát 7,28.29)
És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.
(Zsolt 113,1; Zsolt 118,1;Luk 22,39; Ján 18,1)
Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai.
(Zak 13,7; Ján 16,32)
De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
(Mát 28,7)
Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.
(Mát 9,26)
Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.
(Márk 14,30; Luk 22,34; Ján 13,38)
Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is.
(Mát,26 56.)
Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.
(Márk 14,32-42; Luk 22,39-46; Ján 18,1.2)
És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni.
(Zsid 5,7)
Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.
(Ján 12,27)
És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.
(Zsid 5,8;Ján 18,11)
Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!?
(Mát 8,28-34; Luk 8,26-40)
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.
(Zsid 2,14;4,15)
Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik.
(Ján 2,19)
És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván.
(2Kor 12,8)
Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul.
(Mát 15,5; Ésa 53,7)
És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől.
(Márk 14,43-50; Luk 22,47-53; Ján 18,3-12)
A ki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt.
És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá őt.
(Ján 19,7)
Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt.
(Mát 3,12;7,36)
És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét.
(5Móz 14,2-32)
Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.
(1Móz 9,6)
Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?
De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?
Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem.
Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának.
(Mát,26 31.)
Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyűltek vala.
(Márk 14,53-72; Luk 22,54-71; Ján 18,13-27)
Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét.
(Mát 27,1.2; Luk 26,66;23,1; Ján 18,28)
A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt;
(Ésa 43,25)
És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találának. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú,
Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.
(Ján 2,19-21)
És fölkelvén a főpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?
(Mát 14,61; Ésa 53,7)
Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?
(Mát 27,12)
Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben.
(Mát 24,30)
Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az ő káromlását.
(Ján 10,33)
Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra.
(Ján 19,7.3Móz;24,16)
Akkor szemébe köpdösének és arczul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék,
(Ésa 50,6)
Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?
(Mát 9,11; Luk 15,2)
Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál.
(Márk 14,66-72; Luk 22,56-62; Ján 18,17.25-27)
Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.
Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.
(Mát 9,16; Luk 5,36)
Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala.
(Mát 9,17; Luk 5,37)
És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.
(Mát,26 34.)