14
Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,
És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők.
(Márk 6,14.17-30; Luk 9,7-9)
Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.
(Mát 11,2)
Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned.
(3Móz 18,16)
De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.
(Mát 21,26)
Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek;
(Luk 14,16-24)
Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.
A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét.
És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.
És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.
(Mát 5,26)
És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.
(Mát 6,14.15)
És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.
(Mát 13,1.2)
És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.
(Mát 13,47.21.43)
És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá.
(Mát 9,36)
Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.
(1Móz 1,27)
Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.
(1Móz 2,24)
Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.
(1Kor 7,10.11)
Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.
(5Móz 24,1)
És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
(Márk 12,13-17; Luk 20,20-26)
És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
(2Kir 4,44)
A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
(1Kor 7,7.17)
És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.
(Luk 6,12;9,18)
A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.
(Márk 10,13-16; Luk 18,15-17)
Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
(Mát 18,2.3)
És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
(Luk 24,37)
De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
(Márk 10,17-31; Luk 18,18-30)
Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
(Luk 10,26-28)
Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
(2Móz 20,12-16)
De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
(3Móz 19,18)
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?
(Mát 8,26)
És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
(Mát 6,20; Luk 12,33)
A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
(Mát 10,26; Luk 8,17;12,2)
És általkelvén, eljutának Genezáret földére.
És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;
(Mát 7,2)
És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.
(Mát 9,21; Luk 6,19)