13
Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
(Mát 10,2)
És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
(Márk 4,1-20; Luk 8,4-15)
És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
(Mát 10,39; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25)
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
(Márk 8,36; Luk 9,25)
De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
(Róm 2,6)
Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
(Márk 9,1;Mát 10,23)
Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
(Márk 9,2-13; Luk 9,28-36)
A kinek van füle a hallásra, hallja.
(2Pét 1,16-18)
A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
(Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
(Márk 10,46-52; Luk 18,35-43)
Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
(Mát 25,29; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26)
Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
(5Móz 29,3)
És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
(Ésa 6,9.10)
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
(Luk 10,23.24)
Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
(Mát 11,14; Malak 4,5)
Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
(Márk 11,1-10; Luk 19,29-38; Ján 12,12-19)
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
(Mát 14,9.10)
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
(Luk 1,17)
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
(Márk 9,14-29; Luk 9,37-42)
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
(Mát 6,19-34.1Tim;6,9)
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
(Mát 9,13)
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;
(Mát,13 36-43.)
De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
(Zsolt 118,25.26)
Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
(Mát 10,1)
A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
(Mát 21,21; Márk 11,23; Luk 17,6)
Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
(Márk 11,11; Luk 19,45; Ján 2,14-16)
Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
(Mát 16,21;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33)
Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.
(Mát 3,12)
Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében;
(Márk 4,31; Luk 13,19)
A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
(Zsolt 8,3)
Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
(Luk 13,20.21)
Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,
(Márk 4,33.34)
Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.
(Zsolt 78,2)
Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
(Mát,13 24-30.)
Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
(Mát 19,14; Márk 10,15; Luk 18,17)
A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
(1Kor 3,9)
Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
(Mát 10,40;25,40; Luk 9,48; Márk 9,37; Ján 13,20)
A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
(Luk 17,1-2)
Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
(Mát 25,31-46)
És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
(Mát 8,12)
Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
(Dán 12,3)
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
(Mát 19,29; Luk 14,33; Fil 3,7)
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
(Luk 19,10)
A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
(Péld 8,10.11)
Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;
(Mát 22,9.10)
Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
(Luk 7,29)
Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.
(Mát 25,32)
És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
(5Móz 19,15)
Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
(1Kor 5,13)
Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.
(Mát 16,19; Ján 20,23)
És lőn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.
(Márk 11,24)
És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők?
(Mát 28,20)
Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?
És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?
(Ján 7,15-52)
És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.
(Ján 4,44)
Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt.
(Zsolt 118,22.23; Csel 4,11; Róm 9,33.1Pét;2,6-8)