Az ötödik harsona 9
1Az ötödik angyal megfújta a harsonát, és láttam, hogy egy csillag esett le az égből a földre, és neki adatott a mélység kútjának kulcsa.
Megnyitotta a mélység kútját, és fölszállt a kút füstje, mint egy nagy kemence füstje, erre elsötétült a nap és a levegő a kút füstjétől.
(Kiv 19,18)
A kút füstjéből sáskák jöttek ki a földre, és olyan hatalom adatott nekik, amilyen hatalma a föld skorpióinak van.
(Kiv 10,12)
Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, egyetlen zöldellő növényt és egyetlen fát sem, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs rajta Isten jele.
(Kiv 10,15;Ez 9,4)
Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg őket, csak kínozzák őket öt hónapig, és kínjuk olyan, mint ahogy a skorpió kínoz, ha megsebzi az embert.
Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják meg, és vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog előlük.
(Jób 3,21)
A sáskák alakja harcrakész lovakhoz hasonlított, és fejükön mintegy aranyhoz hasonló korona volt. Az arcuk olyan volt, mint az emberek arca. A hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, és fogaik, mint az oroszlánok fogai. A mellvértjük olyan volt, mint a vaspáncél, és a szárnyuk zúgása, mint a harcba száguldó nagyszámú lovas szekér zúgása. (Jo 2,5) A skorpióéhoz hasonló farkuk volt, és fullánk volt a farkukban, ebben pedig hatalom, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig. 11A mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddón, görögül Apollión.
Az egyik jaj elmúlt, de íme, még két jaj jött ezek után.
A hatodik harsona A hatodik angyal megfújta a harsonát, és egy hangot hallottam az Isten szeme előtt álló arany oltár szarvai közül, amely azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a harsona volt: »Oldozd el a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyónál meg vannak kötözve!« (Ter 15,18) Eloldozták a négy angyalt, akik készen voltak az órára, a napra, a hónapra és az esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét. A lovas sereg száma húszezerszer tízezer; hallottam a számukat. Így láttam a lovakat a látomásban, és akik rajtuk ültek, azoknak tüzes, kék és kénkő-színű mellvértjük volt, és a lovak feje oroszlánfejhez hasonlított. A szájukból tűz, füst és kénkő tört elő. Ettől a három csapástól elpusztult az emberek harmadrésze, a tűztől, a füsttől és a kénkőtől, amely a szájukból előtört. Mert a lovak ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk a kígyóhoz hasonló, feje van és azzal ártanak.
A többi ember, aki nem halt meg ezekben a csapásokban, mégsem tért meg keze tetteitől, hogy ne imádja a démonokat és az aranyból, ezüstből, rézből, kőből és fából való bálványokat, amelyek nem tudnak látni, sem hallani, sem járni. (Iz 17,8;Zsolt 106,37; Dán 5,4.23; Zsolt 115,4-7) Nem tértek meg gyilkosságaiktól, varázslataikból, sem paráznaságaikból és lopásaikból.
A sáskák alakja harcrakész lovakhoz hasonlított, és fejükön mintegy aranyhoz hasonló korona volt. Az arcuk olyan volt, mint az emberek arca. A hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, és fogaik, mint az oroszlánok fogai. A mellvértjük olyan volt, mint a vaspáncél, és a szárnyuk zúgása, mint a harcba száguldó nagyszámú lovas szekér zúgása. (Jo 2,5) A skorpióéhoz hasonló farkuk volt, és fullánk volt a farkukban, ebben pedig hatalom, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig. 11A mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddón, görögül Apollión.
Az egyik jaj elmúlt, de íme, még két jaj jött ezek után.
A hatodik harsona A hatodik angyal megfújta a harsonát, és egy hangot hallottam az Isten szeme előtt álló arany oltár szarvai közül, amely azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a harsona volt: »Oldozd el a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyónál meg vannak kötözve!« (Ter 15,18) Eloldozták a négy angyalt, akik készen voltak az órára, a napra, a hónapra és az esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét. A lovas sereg száma húszezerszer tízezer; hallottam a számukat. Így láttam a lovakat a látomásban, és akik rajtuk ültek, azoknak tüzes, kék és kénkő-színű mellvértjük volt, és a lovak feje oroszlánfejhez hasonlított. A szájukból tűz, füst és kénkő tört elő. Ettől a három csapástól elpusztult az emberek harmadrésze, a tűztől, a füsttől és a kénkőtől, amely a szájukból előtört. Mert a lovak ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk a kígyóhoz hasonló, feje van és azzal ártanak.
A többi ember, aki nem halt meg ezekben a csapásokban, mégsem tért meg keze tetteitől, hogy ne imádja a démonokat és az aranyból, ezüstből, rézből, kőből és fából való bálványokat, amelyek nem tudnak látni, sem hallani, sem járni. (Iz 17,8;Zsolt 106,37; Dán 5,4.23; Zsolt 115,4-7) Nem tértek meg gyilkosságaiktól, varázslataikból, sem paráznaságaikból és lopásaikból.
Jegyzetek
9,1 Egy csillag: egy hűtlen angyal.
9,11 A mélység: az alvilág, ahol a korabeli elképzelések szerint a bukott angyalokat fogságban tartották. A név jelentése: pusztító.