A jótékonyság áldásai.
9 A szenteknek szóló gyűjtésről fölösleges tovább írnom. Hiszen ismerem készségteket és ezért dicsekszem is veletek a makedónok előtt. Tavaly óta Achája is készen áll és buzgóságtok sokakat föllelkesített. Mindamellett elküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekvésünk e tekintetben alaptalannak ne bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen álljatok. Különben, ha makedónok jönnek velem, s készületlenül találnak titeket, mi is szégyent vallunk ebben az ügyben, hát még ti. Ezért láttam szükségesnek, hogy rávegyem a testvéreket, menjenek előre hozzátok és gyűjtsék össze a megígért adományt. Remélem, hogy bő adomány vár, s nem sovány alamizsna. Annyi bizonyos: „Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven is arat.” Mindenki úgy adjon, amint eltökélte magában, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten ugyanis elég hatalmas ahhoz, hogy minden adományt bőven megadjon nektek, hogy mindenkor mindennel teljesen ellátva, készen legyetek minden jótettre. Hiszen ezt olvassuk az Írásban:„Bőségesen adakozik a szegényeknek,
nagylelkűsége örökre megmarad.” Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret is táplálékul, megsokasítja vetésteket és megszaporítja igaz életetek termését, hogy mindig gazdagon teljék minden bőkezűségre, amely általunk hálaadásra indít az Isten iránt. Ez a jótékonyság ugyanis nemcsak a szentek szükségletét elégíti ki, hanem Isten iránt őszinte hálára indít. Ha kitartotok a jótékonyságban, Istent magasztalják érte, mert engedelmesen megvallottátok Krisztus evangéliumát és bőkezűségtek által kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel fönnálló közösséget. Imádkozni is fognak értetek és vágyakozni fognak utánatok, mivel Isten kegyelme oly bőségesen áradt rátok. Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért.