4
Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
(2Kor 3,6;1Kor 7,25)
Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
(1Thess 2,5;2Kor 2,17)
Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:
(1Kor 1,18)
A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.
(Zsid 1,3; Kol 1,15)
Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.
(2Kor 1,24;1Kor 2,2)
Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
(1Móz 1,2.3;2Pét 1,19)
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.
(2Kor 5,1;1Kor 2,5)
Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
(2Kor 1,8;7,5;1Kor 1,11)
Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
(Zsolt 37,24.33; Mik 7,7-9)
Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
(Róm 8,17; Gal 6,17)
Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
(Zsolt 44,23; Róm 8,36)
Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.
(1Kor 4,9)
Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;
(Zsolt 116,10)
Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít.
(Csel 3,15;1Thess 4,16.17)
Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.
(Róm 5,15)
Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
(1Pét 4,1;Eféz 3,16; Róm 6,6; Kol 3,10)
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;
(Zsolt 30,6.1Pét;1,6;Róm 8,18)
Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
(Róm 8,24.25)