»Szent, szent, szent a Seregek Ura,
betölti az egész földet dicsősége!«
Ekkor így szóltam:
»Jaj nekem, végem van!
Mert tisztátalan ajkú ember vagyok,
és tisztátalan ajkú nép között lakom,
mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!«
»Íme, ez megérintette ajkadat,
és eltűnt a bűnöd,
vétked bocsánatot nyert.«
‘Hallván halljatok, de ne értsetek,
és látván lássatok, de ne ismerjetek!’
Tedd hájassá e nép szívét,
fülét tedd süketté, és szemét ragaszd le,
hogy ne lásson szemével,
fülével ne halljon, és szívével ne értsen,
hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon!«
»Meddig, Uram?« Ő így szólt:
»Amíg el nem pusztulnak a városok, s lakók nélkül nem lesznek,
a házak emberek nélkül,
és a szántóföld pusztává nem válik.«
12 Eltávolítja az Úr az embereket,
és teljes lesz az elhagyatottság az országban.
13 Még ha meg is marad benne egy tizednyi,
az is csak elpusztul újra,
mint a terebint és mint a tölgyfa,
amelynek kidöntés után megmarad a törzsöke:
szent mag a törzsöke.
Jegyzetek
6,1 Izajás könyvének ezt a részét a próféta emlékiratainak is nevezik. A közepén (7-8. fej.) 1. sz. első személyben számot ad működéséről a szír-efraimita háború idején.
6,1 A próféta meghívása igazolja tekintélyét, amellyel beszél.
6,1 A meghívás Kr. e. 739-ben a templomban történt. A szeráfok (nevük annyit jelent: lángoló) hatszárnyú, alul kígyó, fölül ember testű lények.
6,3 Izajás hallja a mennyei liturgiát, melynek a földi csak gyenge mása.
6,4 A földrengés, tűz és füst Isten megjelenésének előjelei (vö. Kiv 19,18).
6,9 A próféta nem fogja tudni feltartóztatni az ítéletet.
6,12 Utalás az északi országrész Kr. e. 721-es elhurcolására.
6,13 A megmaradó tized Júda törzse. – A zárómondat egy későbbi magyarázó kiegészítés, mely már utal arra, hogy a babiloni fogság nem lesz a vég.