Ítélet Jeruzsálem ellen: 22,1-25
Jeruzsálem lakóinak gonoszsága 22 1Kijelentés a Látomás völgye ellen. Mi lelt téged,
hogy egész néped felment a háztetőkre,
2 te lármával teli, zajongó város,
te vigadó város?
Sebesültjeidet nem kard sebezte meg,
és nem harcban haltak meg.
Főembereid mind együtt menekültek,
íj nélkül kerültek fogságba;
mindazok, akikre ráakadtak,
fogságba jutottak mindannyian,
hiába menekültek messze.
Ezért mondom: »Vegyétek le szemeteket rólam,
keservesen sírok!
Ne zaklassatok vigasztalásotokkal
népem leányának pusztulása miatt!«
Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja ez
az Úrtól, a Seregek Istenétől,
a Látomás völgyében.
Lerombolják a falat,
és segélykiáltás hangzik a hegy felé.
Élám felvette a tegezt,
lovas emberek menetében,
és Kír elővette a pajzsot.
Gyönyörű völgyeid megteltek harci kocsikkal,
és a lovasok felálltak a kapuban.
8 Leveszik Júda leplét,
és rátekintesz azon a napon
a Cédrusház fegyverzetére.
Látjátok, hogy Dávid városán sok a rés;
és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.
Jeruzsálem házait számba veszitek,
és szétszedik a házakat,
hogy megerősítsétek a várfalat.
Medencét csináltok a két fal között
a régi tó vizének;
de nem figyeltek arra, aki ezeket alkotta,
és aki régóta formálta, arra nem néztek.
Az Úr, a Seregek Istene azon a napon
sírásra és jajgatásra hív,
kopaszságra és zsákruha felöltésére.
De íme, itt eközben öröm és vidámság van,
marhákat ölnek, és juhokat vágnak,
húst esznek, és bort isznak:
»Együnk és igyunk,
mert holnap úgyis meghalunk!«
Kinyilatkoztatást kaptam fülembe
a Seregek Urától:
»Bizony, nem nyer bocsánatot ez a bűnötök,
míg meg nem haltok!«
– mondja az Úr, a Seregek Istene.
»Indulj, menj be ahhoz az intézőhöz,
Sebna udvarnagyhoz:
‘Mi van neked itt, és ki van neked itt,
hogy sírhelyet vágattál itt magadnak?’
Mert a magasban vágatta ki sírhelyét,
a kősziklában vésetett hajlékot magának.
Íme, az Úr nagy hévvel elhajít téged, ember,
erősen megragadva.
Jól összegöngyöl, mint gombolyagot,
mint labdát, hajít téged egy tágas földre:
ott halsz meg, és ott lesznek pompás kocsijaid,
te, gyalázata urad házának!
Kivetlek téged tisztségedből,
és hivatalodból letaszítalak.
20 Ez történik majd azon a napon:
elhívom szolgámat, Eljakimot, Helkija fiát,
ráadom köntösödet,
és övedet ráerősítem;
hatalmadat az ő kezébe adom,
és atyja lesz Jeruzsálem lakóinak
és Júda házának.
Az ő vállára adom Dávid házának kulcsát;
amit kinyit, nincs, aki bezárja,
és amit bezár, nincs, aki kinyissa.
Beverem őt, mint szeget, szilárd helyre,
és dicsőséges trónusává lesz atyja házának.
Jegyzetek
22,1 Izajás szavai közvetlenül Jeruzsálem csodálatos felszabadulása után (Kr. e. 701). A nép nem ismerte fel Isten cselekvő kezét, és nem tart bűnbánatot.
22,2 Az elesettek azok a főemberek, akik szökést kíséreltek meg az ostromlott városból.
22,8 A Cédrusházhoz lásd 1Kir 7,2.
22,20 A kulcsok a város fölötti hatalmat jelképezik, melyeket a tisztségbe való beiktatáskor a hivatalnok vállára tettek (vö. Mt 16,19; Jel 3,7).
22,24 Intés Eljákimnak, hogy ne részesítse előnyben a saját családját.