1 Most pedig halld, Jákob, én szolgám,
Izrael, akit kiválasztottam!
Így szól az Úr, a te alkotód,
aki formált téged az anyaméhtől fogva,
és segít téged:
»Ne félj, szolgám, Jákob,
Jesurun, akit kiválasztottam!
Mert vizet árasztok a szomjas földre,
és patakokat a szárazra;
kiárasztom lelkemet ivadékaidra,
és áldásomat sarjaidra.
Sarjadoznak majd a fű között,
mint fűzfák a vízfolyások mellett.
Az egyik így szól: ‘Én az Úré vagyok’,
a másik meg Jákob nevével nevezi magát;
az pedig kezébe írja: ‘Az Úré’,
és Izrael nevéről kap nevet.«
Így szól az Úr, Izrael királya
és megváltója, a Seregek Ura:
»Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó,
rajtam kívül nincs Isten.
Ki olyan, mint én? Kiáltson,
hirdesse és adja elő nekem, ami azóta volt,
hogy megalapítottam az ősi népet;
és a jövendőt, ami következik, hirdesse nekünk!
Ne rettegjetek, és ne féljetek!
Nemde régóta tudtul adtam neked, és hirdettem?
Ti vagytok az én tanúim.
Van-e Isten rajtam kívül?
Vagy kőszikla? Nem tudok róla.«,
Az ácsmester kifeszíti a mérőzsinórt, jelet húz körben rajzszerszámával; gyaluval készíti művét, és körzővel megrajzolja; elkészíti, mint férfi képmását, mint szép embert, hogy házban lakjék. Cédrusfákat vág ki magának, és veszi a tölgyet vagy a terebintfát, melyet az erdő fái között nevelt magának; lucfenyőt ültet, melyet az eső felnövel. Tüzelője lesz az embernek: vesz belőle, hogy melegedjék, meg is gyújtja, és kenyeret süt. Istent is csinál, és leborul, bálványt készít belőle, és meghajol előtte. Felét elégeti tűzben, felén húst süt, megeszi a sültet, és jóllakik; fel is melegszik, és így szól: »De jól megmelegedtem! Érzem a tüzet!« A maradékából pedig istent készít, bálványt magának, meghajol és leborul előtte, könyörög hozzá, és így szól: »Ments meg engem, mert te vagy az én istenem!«
Nem tudják és nem látják be, mert szemük leragadt, hogy ne lásson, és ne értsen a szívük. Nem fontolják meg szívükkel, nincs tudásuk és belátásuk, hogy így szólnának: »Felét elégettem tűzben, parazsán kenyeret is sütöttem, sütök húst is, és megeszem; a maradékából pedig undok bálványt készítek, és egy fatuskó előtt hajolok meg.« Hamu a tápláléka, szíve csalatkozik, félrevezeti őt; nem menti meg lelkét, és nem mondja: »Nemde hazugság van a jobbomon?«
Izrael megváltása
Emlékezz ezekre, Jákob,
és Izrael, mert szolgám vagy!
Én formáltalak, az én szolgám vagy,
Izrael, nem feledkezem meg rólad.
Eltöröltem, mint a felleget, gonoszságaidat,
és mint a felhőt, vétkeidet.
Térj vissza hozzám, mert megváltottalak!
Ujjongjatok, egek, mert az Úr cselekedett,
kiáltsatok, földnek mélységei!
Ujjongásban törjetek ki, hegyek,
erdő és minden fa benne!
Mert megváltotta az Úr Jákobot,
és Izraelben fog megdicsőülni.
A CÍRUSZ ÁLTALI SZABADULÁS ÍGÉRETE: 44,24-48,22
Círusz meghívása és feladata
24 Így szól az Úr, a te megváltód,
aki formált téged az anyaméhtől fogva:
»Én vagyok az Úr,
aki alkottam mindent,
aki egyedül feszítettem ki az eget,
és szilárdítottam meg a földet;
ki volt velem?
Meghiúsítom a fecsegők jeleit,
és a jósokat bolonddá teszem;
meghátrálásra kényszerítem a bölcseket,
és tudományukat balgasággá teszem.
Valóra váltom szolgám szavát,
és követeim tervét beteljesítem.
Azt mondom Jeruzsálemnek: ‘Lakottá leszel’,
és Júda városainak: ‘Felépültök’,
s romjait helyreállítom.
Azt mondom a mély tengernek: ‘Apadj ki!
Folyóidat pedig kiszárítom.’
Azt mondom Círusznak: ‘Pásztorom,
aki minden kívánságomat teljesíti.’
Azt mondom Jeruzsálemnek: ‘Felépülsz’,
és a templomnak: ‘Lerakják alapjaidat.’«
Jegyzetek
44,1 Senki sem szégyenli többé, hogy az Úrhoz tartozik. Jesurun jelentése becsületes, feltehetően Jákob (= álnok) ellentéteként áll itt (vö. Óz 12,3-4).
44,24 Izrael hite Istenről nem elvont kijelentések Őróla, hanem az élő Isten önfeltárásán alapszik.