Amikor eljöttek Hiszkija király szolgái Izajáshoz, így szólt hozzájuk Izajás: »Mondjátok meg uratoknak, így szól az Úr: Ne félj azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái káromoltak engem. Íme, én egy lelket adok belé, üzenetet fog hallani, és visszatér földjére; majd leterítem őt karddal a saját földjén.«
Amikor a főpohárnok visszatért, Asszíria királyát Libna ostrománál találta; hallotta ugyanis, hogy eltávozott Lákisból, mivel meghallotta, hogy Tirhakáról, Etiópia királyáról azt beszélik: »Kivonult, hogy harcba szálljon veled.«
Amikor ezt meghallotta, követeket küldött Hiszkijához, ezzel az üzenettel: »Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Rá ne szedjen téged Istened, akiben bízol, mondván: ‘Nem kerül Jeruzsálem Asszíria királyának kezébe.’ Íme, te is hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, kiirtásra szánva őket. Te hogyan menekülnél meg? Vajon megmentették a nemzetek istenei azokat, akiket atyáim elpusztítottak: Gózánt, Háránt, Reszefet és Éden fiait, akik Telasszárban voltak? Hol van Emát királya, Arfád királya, és Szefárvaim, Héna meg Áva városának királya?«
Hiszkija imája Amikor Hiszkija átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta, felment az Úr házába, majd kiterítette az írást Hiszkija az Úr színe előtt.
Akkor így imádkozott Hiszkija az Úrhoz:
»Seregek Ura, Izrael Istene, aki a kerubok felett ülsz, te vagy az Istene egyedül a föld minden országának, te alkottad az eget és a földet! Hajtsd ide, Uram, füledet, és halld! Nyisd meg, Uram, szemedet és lásd! Halld meg Szanherib minden szavát, melyet üzent, hogy gyalázza az élő Istent! Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították a nemzeteket és országaikat, isteneiket pedig tűzre vetették, hiszen azok nem voltak istenek, hanem emberi kéz művei, fa és kő; ezért elpusztíthatták őket. De most, Urunk, Istenünk, szabadíts meg minket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy csak te vagy, Uram, egyedül Isten!«
A szabadulás ígérete Akkor Izajás, Ámosz fia ezt az üzenetet küldte Hiszkijának: »Így szól az Úr, Izrael Istene: Mivel imádkoztál hozzám Szanherib, Asszíria királya miatt, ez az az ige, amelyet az Úr róla mondott:
Megvet téged, gúnyol téged Sion szűz leánya;
mögötted fejét rázza Jeruzsálem leánya.
Kit gyaláztál és káromoltál? Ki ellen emelted fel hangodat,
és emelted magasba a szemed? Izrael Szentje ellen!
Szolgáid által gyaláztad az Urat, és azt mondtad:
‘Sok harci szekeremmel felvonultam a magas hegyekre,
a Libanon messzi lejtőire;
kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit,
és eljutottam legtávolabbi magaslatára,
kerthez hasonló erdejébe.
Kutat ástam, és megittam másnak a vizét,
és kiszárítottam léptem nyomán
Egyiptom minden Nílus-ágát.’
Talán nem hallottad?
Régóta elvégeztem ezt, ősidőktől fogva kigondoltam,
és most viszem végbe,
hogy elpusztuljanak és romhalmazzá legyenek
a megerősített városok.
Lakóik erőtlen kézzel
megrettentek és megszégyenültek;
olyanok lettek, mint a mező növénye,
mint a zöld hajtás vagy a háztetők füve,
mely megperzselődik a keleti szélben.
Tudom, ha felkelsz, és ha leülsz,
ha kimégy és ha bejössz,
s ha tombolsz ellenem.
Mivel tombolsz ellenem,
és kevélységed felhatolt fülembe,
kampómat az orrodba teszem,
és zablámat a szádba,
s visszaviszlek azon az úton,
amelyen jöttél.
Neked pedig ez lesz a jel:
Ebben az évben az utótermést eszitek,
a második évben is azt, ami még magától terem;
de a harmadik évben vessetek és arassatok,
ültessetek szőlőt, és egyétek gyümölcsét!
Júda házának megmenekült maradéka
ismét gyökeret hajt alul,
és gyümölcsöt terem felül.
Mert Jeruzsálemből jön ki a maradék,
és a megmenekültek Sion hegyéről.
A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.
Ezért így szól az Úr Asszíria királyáról:
Nem jön be ebbe a városba,
és nem lő oda nyilat,
nem száll szembe vele pajzzsal,
és nem emel ellene sáncot.
Az úton, amelyen jött, visszatér,
és ebbe a városba nem jön be,
– mondja az Úr. –
Megoltalmazom ezt a várost, hogy megszabadítsam,
önmagamért és szolgámért, Dávidért.«
Erre felkerekedett Szanherib, Asszíria királya, elment és visszatért, s ezután Ninivében lakott. Történt pedig, hogy amikor leborult istenének, Neszroknak templomában, fiai, Adramelek és Száraszár lesújtottak rá karddal, majd elmenekültek Ararát földjére. Utána fia, Asszarhaddon lett a király.