6
A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
(Ésa 31,9; Zsid 12,29.5Móz;4,24;9,3)
Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;
(Jel 4,8)
És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!
(Ésa 59,17)
És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.
(1Kir 8,11)
Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!
(2Móz 24,10.11;33,20; Bir 13,22; Jer 4,13)
És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról;
És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.
(Jer 1,9; Dán 10,16)
És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!
(Ésa 2,2.3; Mik 4,1.2; Róm 15,12.1Móz;49,5.6; Ésa 42,6)
És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;
(Ésa 42,20; Jer 5,21; Máté 13,15; Csel 28,26)
Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.
(Ésa 43,5;66,18; Jer 30,10;5,26)
És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;
(Ésa 9,21; Hós 1,11.12; Mik 5,3)
És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön;
És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen!
(5Móz 32,22)
Minden fejezet...