1 A nép, amely sötétségben jár,
nagy világosságot lát;
akik a halál árnyékának országában laknak,
azokra világosság ragyog.
Megsokasítod az ujjongást,
megnöveled az örömet;
örvendenek színed előtt,
ahogy örvendenek aratáskor,
és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják.
3 Mert összetöröd terhes igáját
a vállára nehezedő botot,
és sanyargatójának pálcáját,
mint Mádián napján.
Mert minden dübörögve menetelő katonacipő
és vérben megforgatott ruha
elégetésre kerül, tűz martaléka lesz.
5 Mert gyermek születik nekünk,
fiú adatik nekünk;
az uralom az ő vállán lesz,
és így fogják hívni nevét:
Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,
Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.
Uralma növekedésének
és a békének nem lesz vége
Dávid trónján és királysága fölött,
hogy megszilárdítsa és megerősítse azt
joggal és igazsággal,
mostantól fogva mindörökké.
A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.
7 Igét küldött az Úr Jákobra,
és az ráhullott Izraelre.
Tudni fogja azt az egész nép,
Efraim és Szamaria lakói,
akik gőgjükben és szívük kevélységében így szóltak:
»A téglák leomlottak,
de majd faragott kőből építkezünk;
a vadfügefákat kivágták,
de majd cédrusokat ültetünk helyükbe.«
Az Úr hatalmat ad ellenségeinek fölöttük,
és ellenfeleit felingerli:
Szíriát keletről, a filiszteusokat nyugatról,
és felfalják Izraelt tele szájjal.
Mindezzel nem fordult el haragja,
hanem keze még ki van nyújtva.
De a nép nem tért meg ahhoz, aki őt megverte,
és a Seregek Urát nem keresték.
Ezért az Úr levágja Izraelről a fejet és farkat,
a pálmát és kákát egy napon:
a vén és a tekintélyes a fej,
és a hazugságot tanító próféta a farok.
E nép vezetői tévútra visznek,
és akiket vezetnek, összezavarodnak.
Ezért az Úr nem örül ifjainak,
és árváin meg özvegyein nem könyörül;
mert mindegyikük elvetemült és gonosztevő,
s minden száj bolondságot beszél.
Mindezzel nem fordult el haragja,
hanem keze még ki van nyújtva.
Fellángol ugyanis az istentelenség, mint a tűz,
mely megemészti a tövist és a tüskét,
felgyújtja az erdő bozótját,
és a füst büszkén gomolyog fölfelé.
A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld,
s a nép olyan lesz, mint a tűznek martaléka:
senki sem kíméli testvérét.
Habzsol jobboldalt, de éhezik,
eszik baloldalt, de nem lakik jól;
mindenki a társa húsát marja:
Manassze Efraimot, Efraim Manasszét,
és ketten együtt Júda ellen fordulnak.
S ezzel még nem fordult el az Úr haragja,
a keze még ki van nyújtva!
Jegyzetek
9,1 A jövendölés túlmutat a történeti helyzeten, és a végső időkre utal, amikor nem lesz többé háború.
9,3 Midián napjai: vö. Bír 7.
9,5 Trónralépésükkor a fáraók is új, hatalmukat jelző neveket kaptak.
9,7 Strófákra osztott költemény az ítéletről (lásd a refrént a 11. a 16. és a 20. versben).