»Hálát adok neked, Uram,
mert haragudtál ugyan rám,
de elfordult haragod, és megvigasztaltál.
Íme, Isten az én üdvösségem,
bízom és nem félek,
mert erőm és ujjongó dalom az Úr,
ő lett nekem üdvösségem.«
Örömmel merítetek majd vizet
az üdvösség forrásaiból.
Így szóltok azon a napon:
»Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén,
ismertessétek meg a népek közt tetteit!
Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve!
Énekkel dicsérjétek az Urat,
mert fönséges dolgot művelt,
legyen ismert ez az egész földön!
Kiálts és ujjongj, Sion lakója,
mert nagy közötted Izrael Szentje!«
Jegyzetek
12,1 Zsoltár, melyet egy későbbi tanítvány helyezett ide, a könyv első részének végére. A vízmerítés utal a sátoros ünnep szertartására (vö. Jn 7,37-38). Izrael Istenét az egész föld áldani fogja.