Így szól az Úristen:
»Ez nem következik be, és nem történik meg!
Mert Damaszkusz csak Szíriának a feje,
Rászin pedig Damaszkusznak a feje!
Még hatvanöt esztendő, és összeomlik Efraim,
s nem lesz többé nép!
Szamaria csak Efraimnak a feje,
Remalja fia pedig Szamariának a feje!
Ha nem hisztek, bizony, nem maradtok fenn!«
Ez történik majd azon a napon:
füttyszóval előhívja az Úr a legyeket,
melyek Egyiptom folyóinak torkolatánál vannak,
s a méheket, melyek Asszíria földjén rajzanak;
azok pedig eljönnek, és megtelepszenek valamennyien
a meredek völgyekben és a sziklák hasadékaiban,
minden tövisbozótban és minden itatóhelyen.
20 Azon a napon leborotválja az Úr
a Folyamon túlról bérbevett borotvával
– Asszíria királyával –
a fejet és a lábak szőrét,
s a szakállt is levágja.
Ez történik majd azon a napon:
mindenkinek lesz egy üszője és két birkája,
s a tej bősége miatt vajat eszik;
vajat és mézet eszik ugyanis mindenki,
aki megmarad az országban.
Ez történik majd azon a napon:
minden hely, ahol ezer ezüstöt érő, ezer szőlőtő van,
tövissé és tüskévé válik.
Nyilakkal és íjjal mennek oda,
mert tövis és bozót lesz az egész ország.
S a hegyoldalakra, amelyeket most kapával művelnek,
nem mennek fel a tövistől és tüskétől való félelem miatt:
ökörlegelő lesz az valamennyi, és aprómarha tapossa.
Jegyzetek
7,1 Ácház királyt Damaszkusz és Izrael az Asszíria-ellenes szövetségbe akarják erőszakkal bevonni. A király épp a város vízellátását ellenőrzi, amikor Izajás a fiával, akinek neve prófétai üzenetet hordoz („Sear Jasúb”: a maradék visszatér), találkozik vele (vö. 2Kir 16,5-9).
7,10 A király nem akar jelet kérni, nehogy a jel megtörténte után hallgatnia kelljen a prófétára. A próféta maga hirdeti hát ki a jelet: egy lány (a héber szöveg szerint; a görög ezt szűznek fordítja) fogan, és fiának első életévében (amikor tejet és mézet eszik) utoléri a büntetés Damaszkusz és Izrael királyát.
7,20 A rabszolgáknak borotválták le a haját.