2511 A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. 22 Öt balga volt közülük, öt pedig okos. 33 A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. 44 Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. 55 A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. 66 Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! – 77 Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. 88 A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. – 99 Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. 1010 Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. 1111 Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! 1212 De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. 1313 Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.
A talentumokról szóló példabeszéd.
1414 Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. 1515 Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. 1616 Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. 1717 Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. 1818 Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. 1919 Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. 2020 Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. – 2121 Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! 2222 Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. – 2323 Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! 2424 Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. 2525 Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. – 2626 Te mihaszna, lusta szolga! – kiáltott rá ura. – Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. 2727 Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. 2828 Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! 2929 Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. 3030 Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Az utolsó ítélet.
3131 Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. 3232 Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. 3333 A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. 3434 Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! 3535 Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. 3636 Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. 3737 Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? 3838 Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? 3939 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? 4040 A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. 4141 Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. 4242 Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. 4343 Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. 4444 Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? 4545 Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. 4646 Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”