Kis türelmet
Keresztelő Szent János lefejezése.
14 Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, hallotta Jézus hírét. „Ez Keresztelő János, mondta szolgáinak, föltámadt halottaiból, azért működik benne a csodatévő erő.” Heródes tudniillik annakidején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt börtönbe vetette. János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd.” Erre meg akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. Heródes születése napján történt, hogy Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit is kér, megadja neki. Az pedig, előre kitanítva anyjától, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” A király erre elszomorodott, de az eskü és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda. Lefejeztette tehát Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon és odaadták a leánynak, az meg elvitte anyjának. Tanítványai akkor eljöttek, elvitték a testét és eltemették. Aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.
Az első kenyérszaporítás.
A hír hallatára Jézus bárkába szállt, és egy magányos helyre ment, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett erről és gyalogszerrel utána ment a városokból. Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „Elhagyatott ez a hely és az idő is eljárt. Bocsásd el a népet, hogy a falvakba mehessenek és ennivalót vegyenek maguknak.” Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni.” „Csak öt kenyerünk és két halunk van”, felelték. „Hozzátok ide”, mondta. Meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a népnek. Ettek mindnyájan és jóllaktak. A kenyérmaradékból még tizenkét kosárral szedtek össze. Az asszonyokon és gyermekeken kívül mintegy ötezer férfi evett.
Jézus a vízen jár.
Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra, amíg ő hazaküldi a népet. Miután hazaküldte őket, fölment egy hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Késő estig maradt ott egymagában. A bárkát jó messze a parttól hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Az éjszaka negyedik őrváltása idején Jézus a vízen járva feléjük közeledett. Amint meglátták a tanítványok, hogy a vízen jár, rémülten kiáltották: „Kísértet!” – és félelmükben össze-vissza kiabáltak. De Jézus mindjárt megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” Mire Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen.” „Jöjj !” – mondta ő. Péter kiszállt a bárkából és Jézus felé indult a vízen. De az erős szél láttára megijedt, s amikor merülni kezdett, így kiáltott: „Uram, ments meg!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megragadta és azt mondta neki: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Amint beszállt a bárkába, a szél elállt. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte. „Valóban Isten Fia vagy!” – vallották meg.
Genezáret földjén.
Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot. Mihelyt fölismerték őt a helybeliek, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak hozzáért, meggyógyult.

Minden fejezet...