611 Ezután Jézus átkelt a galileai tengeren, Tibériás taván. 22 Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken művelt csodákat. 33 Jézus fölment egy hegyre, s ott leült tanítványaival. 44 Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. 55 Mikor Jézus körültekintett és látta a hozzá tóduló nagy sokaságot, megkérdezte Fülöptől: Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” 66 Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit akar tenni. 77 Fülöp így felelt: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak valami kevés is jusson mindegyiknek.” 88 Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére közbeszólt: 99 „Van itt egy fiú öt árpakenyérrel és két hallal. De mi ez ennyinek?” 1010 „Telepítsétek le az embereket!” – szólt Jézus. Azon a helyen sok fű volt. Letelepedtek. A férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak. 1111 Jézus akkor fogta a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy adott a halakból is, amennyit csak akartak. 1212 Miután jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: „Szedjétek össze a maradékot, hogy el ne vesszen.” 1313 Össze is szedték, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, ami az étkezők után maradt. 1414 Amikor az emberek látták, hogy Jézus csodát művelt, beszélni kezdtek róla egymás közt: „Bizonyosan ez a próféta, akinek el kell jönnie.” 1515 Amikor Jézus észrevette, hogy megindulnak feléje, hogy erőszakkal királlyá tegyék, visszavonult a hegyre egészen egyedül.
Jézus a vizen jár.
1616 Mikor beesteledett, tanítványai lementek a tóra. 1717 Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett, de Jézus még mindig nem volt velük. 1818 Erős szél fújt és a tó háborgott. 1919 Mintegy huszonöt-harminc stádiumnyira eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. 2020 De ő bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek.” 2121 Föl akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
Az eukarisztikus beszéd.
2222 Másnap a tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival, tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. 2323 Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. 2424 Mikor tehát a nép látta, hogy Jézus és tanítványai nincsenek ott, beszálltak a bárkákba és Kafarnaumba mentek, hogy megkeressék Jézust. 2525 Mikor megtalálták a tó másik partján, megkérdezték: „Mester, mikor jöttél ide?” 2626 Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony mondom nektek: kerestek engem, de nem azért, mert csodát láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. 2727 Ne fáradozzatok veszendő eledelért, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre, amit az Emberfia ad majd nektek: őt igazolja az Atyaisten.” 2828 Azok megkérdezték: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” 2929 „Istennek tetsző cselekedet az, felelte Jézus, hogy higgyetek az ő küldöttjében.” 3030 De ők tovább kérdezték: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked? Mit teszel? 3131 Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: kenyeret adott nekik enni.” 3232 Jézus így felelt: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adott kenyeret a mennyből, hanem Atyám adja a mennyből az igazi kenyeret, 3333 mert az az Isten kenyere, ami leszállt a mennyből szállt le és életet ad a világnak.” 3434 „Uram, kiáltották, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”
Jézus az élet kenyere.
3535 Jézus erre így szólt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik többé soha. 3636 Megmondtam nektek: láttok engem és mégsem hisztek. 3737 Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám tartozik; aki tehát hozzám jön, azt nem dobom ki. 3838 Nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. 3939 Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem föltámasszam az utolsó napon. 4040 Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én föltámasztom őt az utolsó napon.” 4141 Ám a zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert azt mondotta: „Én vagyok a mennyből alászállott (élő) kenyér.” 4242 Így érveltek: „Nem Jézus ez, a József fia? Atyját, anyját jól ismerjük. Hogyan mondhatja hát: A mennyből szálltam alá?” 4343 Jézus rájuk szólt: „Ne zúgolódjatok! 4444 Senki sem tud hozzám jönni, ha az Atya, aki küldött engem, nem vonzza. 4545 Én föltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindaz, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. 4646 Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. 4747 Bizony, bizony mondom nektek: aki hisz (bennem), annak örök élete van.
Jézus az élet kenyere az eukarisztiában.
4848 Én vagyok az élet kenyere. 4949 Atyáitok mannát ettek a pusztában és mégis meghaltak. 5050 Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. 5151 Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért.” 5252 Vita támadt erre a zsidók közt: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – mondták. 5353 Jézus megerősítette: „Bizony, bizony mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. 5454 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van és én föltámasztom az utolsó napon. 5555 Az én testem az valóban étel s az én vérem valóban ital. 5656 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne. 5757 Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, énáltalam él. 5858 Itt a mennyből alászállott kenyér, ez nem olyan, mint a (manna), melyet atyáitok ettek és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” 5959 Így tanított a kafarnaumi zsinagógában.
Az eukarisztia és a hitetlenkedők.
6060 Ennek hallatára tanítványai közül többen megjegyezték: „Kemény beszéd ez! Ki fogadhatja el?” 6161 Jézus tudta, hogy tanítványai zúgolódtak a miatt, hozzájuk fordult tehát: „Ez megbotránkoztat titeket? 6262 Hát ha majd látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt? 6363 A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Szavaim, amiket mondtam nektek, lélek és élet, de vannak köztetek, akik nem hisznek.” 6464 Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek és ki fogja őt elárulni. 6565 „Ezért mondtam nektek, folytatta, senki sem jöhet hozzám, ha Atyám meg nem adja neki.” 6666 Ettől fogva több tanítványa visszahúzódott tőle és már nem járt vele. 6767 Jézus akkor megkérdezte a tizenkettőt: „Csak nem akartok ti is elmenni?” 6868 Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak. 6969 Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.” 7070 Jézus erre megjegyezte: „Nem tizenkettőt választottam? S egy közületek mégis ördög.” 7171 Ezt Júdásra értette, a karióti Simon fiára, mert ő árulta el: egy a tizenkettő közül.