A vakon szülött meggyógyítása.
9 Egyszer útközben látott egy vakon szülött embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” „Sem ez nem vétkezett, felelte Jézus, sem a szülei, hanem hanem inkább Isten művének kell megnyilvánulnia rajta. Nekünk addig kell véghezvinnünk annak műveit, aki küldött engem, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik. Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” E szavak után a földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente és így szólt hozzá: „Menj, mosakodjál meg Síloe tavában.” Ennek jelentése: „Küldött.” Az ember elment, megmosdott és ép szemmel tért vissza. A szomszédok és akik azelőtt koldulni látták, kérdezgették egymást: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek állították: „Ez az.” Mások azonban tagadták: „Nem az, hanem csak hasonló hozzá.” De ő kijelentette: „Én vagyok az.” Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?” Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente vele szememet és azt mondta: Menj Síloe tavához és mosdjál meg. Én elmentem, megmosdottam és látok.” Azok megkérdezték: „Hol van ő? „ „Nem tudom”, felelte.A csoda kivizsgálása.
Erre elvitték a farizeusokhoz az imént még vakot. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta szemét, szombat volt. A farizeusok is megkérdezték, hogyan nyerte vissza szeme világát. Nekik is elmondta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam és most látok.” Egyik-másik farizeus megjegyezte: „Nem Istentől való ez az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások viszont ellene vetették: „Hogyan tud bűnös ember ilyen csodákat művelni?” És szakadás támadt köztük. Ismét faggatni kezdték a vakot: „Te mit tartasz róla, mivel visszaadta szemed világát?” „Hogy próféta” – felelte az. A zsidók ezért egyáltalán nem akarták elhinni, hogy vak volt és hogy visszanyerte látását. Odahívták tehát a vak szüleit, és azokat kezdték faggatni: „A ti fiatok ez? Erről mondjátok, hogy vakon született? Hogyan lehet, hogy most lát?” Szülei így feleltek: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. De hogyan nyerte vissza látását, azt nem tudjuk. Azt sem tudjuk, ki adta vissza szeme világát. Őt magát kérdezzétek, megvan a kora. Beszéljen ő magáról.” Szülei azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak meri vallani, kizárják a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: „Megvan a kora, őt kérdezzétek.” Még egyszer hívták tehát a vakon született embert és figyelmeztették: „Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Az így felelt: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: vak voltam, most pedig látok.” Erre megint faggatni kezdték: „Mit csinált veled? Hogyan adta vissza látásodat?” „Már elmondtam nektek, felelte az, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok még egyszer hallani? Talán tanítványai akartok lenni ti is?” Erre megátkozták és azt mondták: „Te vagy az ő tanítványa. Mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de hogy ez honnan jön, nem tudjuk.” „Éppen az a különös, jegyezte meg, hogy nemtudjátok honnan van, és mégis visszaadta a szemem világát. Tudjuk viszont, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket. De ha valaki istenfélő és Isten akaratát teljesíti, azt meghallgatja. Mióta a világ fönnáll, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna a vakon született látását. Ha ő nem volna Istentől való, nem tehetett volna semmit.” Azok ráförmedtek: „Bűnben születtél mindenestül, és te akarsz oktatni minket?” Azzal kidobták.