1111 Betániában, Máriának és nővérének, Mártának falujában, volt egy Lázár nevű beteg. 22 Mária kente meg az Urat illatos olajjal és törölte meg lábát a hajával. 33 Testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” 44 Ennek hallatára Jézus így szólt: „A betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy ezáltal megdicsőüljön az Isten Fia.” 55 Jézus szerette Mártát, nővérét (Máriát) és Lázárt. 66 Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még helyben maradt, de aztán így szólt tanítványaihoz: 77 „Menjünk ismét Júdeába.” 88 „Mester, féltették tanítványai, most akartak megkövezni a zsidók, és te ismét odamégy?” 99 Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában lát. 1010 De aki éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.” 1111 Így szólt, majd folytatta: „Lázár, a mi barátunk, elaludt. Megyek, hogy fölkeltsem álmából.” 1212 „Uram, mondták a tanítványok, ha elaludt, meggyógyul.” 1313 Jézus a haláláról beszélt, ők azonban azt gondolták, hogy alvásról beszél. 1414 Erre Jézus nyíltan megmondta nekik: 1515 „Lázár meghalt, de én örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. Menjünk most hozzá.” 1616 Tamás, melléknevén Didimusz, buzdította a többi tanítványt: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”
Jézus Máriánál és Mártánál.
1717 Mikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. 1818 Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira. 1919 Így sok zsidó jött Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 2020 Jézus jöttének hallatára Márta azonnal eléje ment, Mária azonban otthon maradt. 2121 „Uram, szólt Márta Jézushoz, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem, 2222 de tudom, hogy most is, bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” 2323 Jézus megnyugtatta: „Testvéred föl fog támadni.” 2424 Márta megjegyezte: „Tudom, hogy föl fog támadni a föltámadáskor az utolsó napon.” 2525 Jézus kijelentette neki: „Én vagyok a föltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog. 2626 Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem. Hiszed ezt?” 2727 „Igen, Uram, felelte, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az (élő) Isten fia, aki a világra jön.” 2828 E szavakkal elment, hívta nővérét, Máriát és csendben közölte vele: 2929 „Itt a mester, hív téged.” Ennek hallatára az rögtön fölkelt és hozzá sietett. 3030 Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott. 3131 Mikor a zsidók, akik a házban maradtak vele és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan fölkel és kimegy, utánamentek. A sírhoz megy, gondolták, hogy ott sírjon. 3232 Mikor Mária odaért és meglátta Jézust, e szavakkal borult lábához: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” 3333 Jézus látva, hogy sír és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült. 3434 „Hová tettétek őt?” – kérdezte. „Jöjj, Uram, felelték, nézd meg.” 3535 Jézus könnyekre fakadt. 3636 „Nézzétek, mondták a zsidók, mennyire szerette őt.” 3737 Némelyek azonban megjegyezték: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon?”
Lázár föltámasztása.
3838 Jézus még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment. Az egy kővel elzárt barlang volt. 3939 „Vegyétek el a követ” – szólt Jézus. Márta, az elhunyt nővére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” 4040 Jézus így felelt: „Nem mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” 4141 Elvették a követ. Jézus égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 4242 Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldtél engem.” 4343 E szavak után hangos szóval kiáltott: „Lázár, jöjj ki!” 4444 A halott (azonnal) kijött. Lába és keze pólyával volt körültekerve, arca pedig kendővel bekötve. Jézus így szólt: „Oldjátok fel, hogy járni tudjon.”
A főtanács határozata Jézus ellen.
4545 Sok zsidó jött akkor Máriához és Mártához. Látták, amit Jézus tett, és hittek benne. 4646 Némelyek azonban a farizeusokhoz mentek és hírül vitték nekik, amit Jézus cselekedett. 4747 A főpapok és farizeusok erre összehívták a főtanácsot és tanakodni kezdtek: „Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát művel. 4848 Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak és elpusztítják szentélyünket és népünket.” 4949 Egyikük, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, közbeszólt: 5050 „Ti nem gondolkodtok. Nem értitek: jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem, hogy az egész nép elpusztuljon.” 5151 Ezt azonban nem magától mondta, hanem mint főpap abban az évben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért. 5252 De nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt fiait összegyűjtse. 5353 Attól a naptól fogva határozott szándékuk volt, hogy megölik őt.
Jézus Efraimban.
5454 Jézus ezért már nem járt nyilvánosan a zsidók között, hanem visszavonult a sivatag szélén fekvő Efraim nevű városba. Ott tartózkodott tanítványaival együtt. 5555 Közel volt a zsidók húsvétja. Arról a vidékről már húsvét előtt sokan fölmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak. 5656 Keresték Jézust és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, nem jön el az ünnepre?” 5757 A főpapok és a farizeusok ugyanis elrendelték, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse föl, hogy elfoghassák.