1511 A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák. 22 A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük” – mondták. 33 Erre mondott nekik egy példabeszédet: 44 „Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja? 55 Ha megtalálja, örömében vállára veszi, 66 hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett bárányomat! 77 Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.
Az elveszett drachma.
88 Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? 99 És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett drachmámat! – 1010 Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
A tékozló fiú.
1111 Majd így folytatta: „Egy embernek volt két fia. 1212 A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. 1313 Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. 1414 Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. 1515 Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. 1616 Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. 1717 Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. 1818 Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 1919 Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. 2020 Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. 2121 Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. 2222 Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. 2323 Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, 2424 hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. 2525 Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. 2626 Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. 2727 Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült – felelte. 2828 Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. 2929 De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. 3030 Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. – 3131 Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. 3232 S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.”