911 Összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására. 22 Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket. 33 Meghagyta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Két ruhátok se legyen. 44 Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok. 55 De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük.” 66 Azok útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a betegeket.
Heródes nyugtalansága.
77 Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: „János támadt föl halottaiból.” 88 Mások pedig: „Illés jelent meg.” Ismét mások: „A régi próféták közül támadt föl valamelyik.” 99 Heródes így töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok?” És látni akarta őt.
A csodálatos kenyérszaporítás.
1010 Az apostolok visszatértek és elbeszéltek neki mindent, amit csak tettek. Akkor elvonult velük (egy magányos helyre) Betszaida városa mellé, hogy egyedül legyenek. 1111 De a nép megtudta és utána ment. Barátságosan fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról és meggyógyította a gyógyulásra szorulókat. 1212 A nap már lenyugvóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet, figyelmeztették, hogy elmehessenek a környékbeli falvakba és tanyákra, megszálljanak és ennivalót keressenek, mert itt elhagyott helyen vagyunk.” 1313 Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni.” „Csak öt kenyerünk és két halunk van, felelték, el kellene mennünk, hogy élelmet vegyünk ennyi népnek.” 1414 Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket csoportonként ötvenével.” 1515 Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. 1616 Ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. 1717 Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze.
Péter vallomása.
1818 Mikor egyszer egyedül imádkozott és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?” 1919 Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak; van, aki Illésnek; van, aki azt tartja, hogy föltámadt egy a régi próféták közül.” Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” 2020 (Simon) Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” 2121 Erre ő szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senkinek el ne mondják.
Jézus megjövendöli szenvedését.
2222 Aztán hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad.”
Jézus követése.
2323 Máskor így szólt a néphez: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. 2424 Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt. 2525 Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti, vagy magában kárt szenved. 2626 Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent angyalok dicsőségében. 2727 Igaz, amit mondok nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten országát.”
Urunk színeváltozása.
2828 E szavai után mintegy nyolc nappal kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot és fölment velük a hegyre imádkozni. 2929 Imádság közben arcának színe elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott. 3030 Egyszerre csak két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. 3131 Megdicsőülten jelentek meg és haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie. 3232 Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, megpillantották dicsőségét és a mellette álló két férfit. 3333 Ezek már távozóban voltak, amikor Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” 3434 Nem tudta ugyanis, mit mondjon. Szavai közben felhő támadt és elborította őket. Nagyon féltek, amikor a felhőbe jutottak. 3535 A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül maradt. 3636 Ők azokban a napokban hallgattak és senkinek sem szóltak arról, amit láttak.
Az ördögtől megszállt fiú.
3737 Mikor másnap lementek a hegyről, nagy tömeg jött eléjük. 3838 Akkor egy férfi így kiáltott a nép közül: „Mester, kérlek, tekints fiamra, hiszen egyetlen gyermekem! 3939 Időnként gonosz lélek szállja meg és hirtelen fölkiált. Az földre sújtja, habozni kezd a szája. 4040 Csak nehezen hagyja el, miután agyonkínozta. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” 4141 Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozd ide a fiút.” 4242 Miközben odament, az ördög ide-oda rángatta és a földhöz vágta. Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta atyjának. Mindnyájan elámultak Isten nagyságán.
Jézus ismét megjövendöli szenvedését.
4343 Még mindnyájan ámulatban voltak a történtek miatt, amikor így szólt tanítványaihoz: 4444 „Véssétek jól szívetekbe e szavakat: az Emberfiának emberek kezére kell kerülnie.” 4545 De azok nem értették meg ezt a beszédet. Rejtve maradt előttük, és nem fogták föl értelmét. Mégsem merték őt megkérdezni arról, amit mondott.
A tanítványok versengése.
4646 Felvetődött köztük a kérdés, ki nagyobb közöttük. 4747 Mivel Jézus ismerte szívük érzéseit, odahívott egy gyermeket, magához vonta 4848 és így szólt hozzájuk: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.” 4949 János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged mivelünk.”
Jézus útja Jeruzsálem felé
Jézus követése és a tanítványok
5050 Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van.”
A barátságtalan szamaritánusok.
5151 Mikor közel voltak már műve beteljesedésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. 5252 Követeket küldött maga előtt. Azok útközben betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. 5353 De nem fogadták be, mert zarándokúton volt Jeruzsálem felé. 5454 Ennek láttára tanítványai, Jakab és János fölháborodtak: „Uram, hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze őket?” 5555 De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket. („Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek. 5656 Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem hogy megmentsen.”) Ezután más faluba mentek.
Jézus követésének feltételei.
5757 Útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhova mégy.” 5858 Jézus azonban figyelmeztette: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét.” 5959 Egy másikat fölszólított: „Kövess engem.” „Uram, felelte az, engedd meg, hadd temessem el előbb atyámat.” 6060 „Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat, mondta neki, te pedig menj, hirdesd Isten országát.” 6161 Egy harmadik megszólította: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthoniaktól.” 6262 Jézus így válaszolt: „Senki, aki kezét az eke szarvára téve hátratekint, nem alkalmas Isten országára.”