Moáb ellen: 48,1-47
Moáb pusztulása 48 Moábról.Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene:
»Jaj Nábónak, mert elpusztult,
megszégyenült Kirjátaim, elfoglalták,
megszégyenült a vár, és megzavarodott!
Nincs többé Moáb dicsősége,
Hesbonban gonoszságot terveztek ellene:
‘Jöjjetek, és irtsuk ki a nemzetek közül!’
Te is megsemmisülsz, Madmén,
kard jár a nyomodban.
Kiáltás hangzik Oronaimból:
‘Pusztulás és nagy romlás!’
Összetört Moáb,
kiáltásuk Coárig hallatszik.
Bizony, a Lúit emelkedőjén
keserves sírással mennek fel;
bizony, Oronaim lejtőjén
ellenség hallja az összetörtek kiáltását:
‘Fussatok, mentsétek meg életeteket,
legyetek olyanok, mint cserje a pusztában!’
Mivel műveidben és kincseidben bíztál,
téged is elfoglalnak;
Kámos fogságba megy
papjaival és fejedelmeivel együtt.
Pusztító jön minden város ellen,
és egy város sem menekül meg;
elpusztul a völgy, és tönkremegy a síkság,
ahogyan megmondta az Úr.
Adjatok szárnyat Moábnak,
hogy elszállva eltávozzék!
Mert városai pusztasággá lesznek,
nem lesz lakó bennük.
Átkozott, aki az Úr munkáját hanyagul végzi,
és átkozott, aki kíméli kardját a vértől!
Gondtalanul élt Moáb ifjúkora óta,
és nyugodtan pihent borseprőjén,
nem öntötték át egyik edényből a másikba,
és fogságba sem ment;
ezért maradt meg íze benne,
és illata sem változott.
Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –,
amikor csaposokat küldök rá, akik megcsapolják;
edényeit kiürítik, és korsóit összetörik.
Megszégyenül Moáb Kámos miatt,
ahogyan megszégyenült Izrael háza Bétel miatt, amelyben bízott.
Hogyan mondhatjátok: ‘Hősök vagyunk,
és harcra edzett férfiak?’
Elpusztul Moáb, városait megszállják,
és válogatott ifjai a vágóhídra mennek
– mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve. –
Hamarosan eljön Moáb balszerencséje,
és veszte nagyon gyorsan közeledik.
Szánakozzatok rajta mind, akik körülötte vagytok,
mindnyájan, akik ismeritek nevét!
Mondjátok: ‘Hogy összetört az erős jogar, az ékes pálca!’
Szállj le dicsőségedből, és ülj szomjúságban,
Díbon leánya, aki ott laksz!
Mert Moáb pusztítója felvonult ellened,
lerombolja erődítményeidet.
Állj ki az útra, és tekints szét,
Ároer lakója!
Kérdezd meg a futót és menekülőt,
s mondd: ‘Mi történt?’
Megszégyenült Moáb, mert megzavarodott.
Jajgassatok és kiáltsatok,
hirdessétek az Arnon mellett,
hogy elpusztult Moáb!
Letörték Moáb szarvát,
és karját összezúzták – mondja az Úr. –
Hagyjátok el a városokat,
és lakjatok a kősziklán, Moáb lakói!
Legyetek olyanok, mint a galamb,
mely a hasadék nyílásának oldalain fészkel!
Hallottunk Moáb gőgjéről – gőgös nagyon –:
büszkeségéről, gőgjéről, kevélységéről
és szívének fennhéjázásáról.
Jázer siratásánál jobban siratlak,
Sibma szőlőtője!
Indáid túlnyúltak a tengeren,
Jázer tengeréig értek;
gyümölcsödre és szüretedre
pusztító tört rá.
Eltűnt az öröm és ujjongás
a gyümölcsöskertből, Moáb földjéről;
a bort a sajtókból eltüntettem,
nem tapossák örömkiáltással,
a kiáltás nem örömkiáltás.
Büntető ítélet
Mert így szól az Úr:
Íme, mint a sas, úgy repül,
és kiterjeszti szárnyát Moábra.
Elfoglalják a városokat,
és a várakat beveszik;
Moáb hőseinek szíve olyan lesz azon a napon,
mint a vajúdó asszony szíve.
Elpusztul Moáb, nem lesz többé nép,
mert az Úrral szemben nagyra tört.
Rettenet, verem és háló vár rád,
Moáb lakója – mondja az Úr. –
Aki elmenekül a rettenet elől,
beleesik a verembe,
és aki kijön a veremből,
azt megfogja a háló;
mert elhozom Moábra
meglátogatásuk esztendejét
– mondja az Úr. –
Hesbon árnyékában álltak meg
erőtlenül a menekülők;
de tűz csapott ki Hesbonból,
és láng Szeón közepéből;
megemésztette Moáb halántékát,
és a zajongók feje tetejét.
Jaj neked, Moáb!
Elveszett Kámos népe!
Mert fiaid fogságba kerültek,
és leányaid rabságba.
De majd jóra fordítom Moáb sorsát
a végső napokban« – mondja az Úr.
Eddig tart Moáb ítélete.