Ezért így szól az Úr:
»Kérdezzétek csak meg a nemzeteket:
ki hallott ilyeneket?
Nagyon rettenetes dolgot művelt
Izrael szűze.
Vajon eltűnik-e a mező sziklájáról
a Libanon hava?
Vagy kiapadnak-e a feltörő vizek,
hideg vízfolyások?
Mégis elfelejtett engem az én népem,
a semminek tömjéneznek;
elbuktatták őket útjaikon,
az ősi ösvényeken,
hogy csapásokon járjanak,
egyenetlen úton;
hogy borzadállyá tegyék földjüket,
örökös gúny tárgyává;
aki csak keresztülmegy rajta, megborzad,
és a fejét csóválja.
Mint a keleti szél, szétszórom őket
az ellenség előtt;
hátamat és nem arcomat mutatom nekik
balsorsuk napján.«
Figyelj rám, Uram,
és halld meg ellenfeleim hangját!
Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért,
hogy vermet ástak lelkemnek?
Emlékezz rá, hogy színed előtt álltam,
hogy javukra szóljak,
hogy elfordítsam haragodat róluk!
Ezért juttasd fiaikat éhínségre,
és add őket a kard hatalmába!
Asszonyaik legyenek gyermektelenek és özvegyek,
férfiaikat halál gyilkolja,
ifjaikat kard sújtsa a harcban!
Hangozzék jajkiáltás házaikból,
amikor hirtelen rablócsapatot hozol rájuk!
Mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem,
és csapdákat rejtettek el lábam elé.
De te, Uram, ismered
minden ellenem szőtt halálos tervüket.
Ne bocsásd meg bűnüket,
és vétküket ne töröld el színed elől!
Legyenek bukottak színed előtt,
haragod idején bánj el velük!
Jegyzetek
18,1 Ahogyan a fazekas változtatja az edényeit, éppígy változtatja Isten a tervét egy-egy néppel, aszerint, hogy megtér, vagy pedig gonoszságot művel.
18,18 A próféta imája az átokzsoltárokhoz hasonló (vö. Zsolt 109).