»Íme, én pusztító szelet támasztok
Babilon ellen és Léb-Kamai lakói ellen.
Idegeneket küldök Babilonba,
akik szélnek szórják,
és kifosztják országát.
Bizony, ellene fordulnak mindenfelől
a veszedelem napján.
Ne is feszítse íját az íjász,
és ne büszkélkedjék páncéljával!
Ne kíméljétek ifjait,
irtsátok ki egész seregét!«
Hulljanak az átszúrtak a káldeaiak földjén,
és a ledöföttek az utcáin!
Mert nem hagyta özvegyen Izraelt és Júdát
az ő Istenük, a Seregek Ura;
azok országa pedig tele van vétekkel
Izrael Szentje előtt.
Meneküljetek Babilonból,
mentse mindenki az életét,
ne vesszetek el bűne miatt!
Mert az Úr bosszújának ideje ez,
érdeme szerint fizet meg neki.
Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében,
mely megrészegítette az egész földet;
borából ittak a nemzetek,
azért vesztették eszüket.
Hirtelen esett el Babilon, és összetört;
jajgassatok miatta!
Hozzatok balzsamot fájdalmára,
hátha meggyógyul!
»Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg.
Hagyjátok, és menjünk, mindenki a maga földjére!
Mert az égig ért ítélete,
és fölemelkedett a fellegekig.
Napfényre hozta az Úr igazságunkat;
jöjjetek, és beszéljük el Sionban
az Úrnak, a mi Istenünknek művét!«
Hegyezzétek a nyilakat,
töltsétek meg a tegzeket!
Felindította az Úr Média királyainak lelkét,
mert Babilonnal az a terve, hogy elpusztítja.
Mert az Úr bosszúja ez,
bosszú a templomáért.
Babilon falai ellen emeljetek zászlót,
erősítsétek meg az őrséget,
állítsatok őröket,
készítsétek a leshelyeket!
Mert eltervezte az Úr, és meg is teszi,
amit kimondott Babilon lakóiról.
Te, aki nagy vizek mellett lakol,
aki gazdag vagy kincsekben,
eljött számodra a vég,
vége nyerészkedésednek!
Megesküdött a Seregek Ura önmagára:
»Ha meg is töltöttelek annyi emberrel, mint a sáska,
felhangzik majd fölötted a diadalének.«
Aki alkotta a földet erejével,
megszilárdította a földkerekséget bölcsességével,
és értelmével kifeszítette az egeket,
annak hangjára víztömeg lesz az égben,
és ködfelhőket hoz fel a föld széléről;
villámokat alkot az esőhöz,
és előhozza a szelet tárházaiból.
Ostoba lett minden ember tudás híján,
szégyent vallott minden ötvös a szobrával;
mert hamisság az öntvénye,
és nincs bennük lélek.
Hiábavalóságok azok, és nevetséges művek,
meglátogatásuk idején elvesznek.
Nem olyan, mint ezek, Jákob osztályrésze,
mert ő az, aki a mindenséget formálta,
és Izrael az ő tulajdon törzse;
Seregek Ura az ő neve.
»Kalapácsom voltál, harci fegyverem;
összezúztam veled nemzeteket,
és elpusztítottam veled királyságokat.
Összezúztam veled lovat és lovasát,
összezúztam veled kocsit és kocsisát.
Összezúztam veled férfit és asszonyt,
összezúztam veled öreget és fiatalt,
összezúztam veled ifjat és szűzet.
Összezúztam veled pásztort és nyáját,
összezúztam veled földművest és fogatát,
összezúztam veled helytartókat és kormányzókat.
Íme, én ellened vagyok, pusztítás hegye – mondja az Úr –,
aki pusztítod az egész földet;
kinyújtom rád kezemet,
legördítelek a kősziklákról,
és kiégett heggyé teszlek.
Nem vesznek belőled szegletkövet, sem alapkövet,
mert örök pusztasággá leszel«
– mondja az Úr.
Emeljetek zászlót a földön,
fújjátok meg a harsonát a nemzetek között!
Szenteljetek ellene nemzeteket,
hívjátok össze ellene
Ararát, Menni és Askenáz királyságait!
Rendeljetek ellene összeírót,
vonultassatok fel lovakat, mint borzas sáskákat!
Megrendült a föld, és megremegett,
mert beteljesedett Babilonon az Úr terve,
hogy Babilon földjét pusztasággá tegye,
és ne legyen lakója.
Abbahagyták a harcot Babilon hősei,
a várakban ülnek;
elapadt erejük,
asszonyokká lettek.
Felgyújtották hajlékait,
összetörték zárait.
Futár futár elé fut,
és hírnök hírnök elé,
hogy hírül vigyék Babilon királyának:
minden oldalról megszállták városát.
A gázlókat elfoglalták,
a bástyákat felégették tűzzel;
és a harcosok rémületbe estek.
Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene:
»Babilon leánya olyan, mint a szérű,
amikor éppen megtaposták;
még egy kis idő,
és eljön számára az aratás ideje.«
»Megevett, felemésztett engem
Nebukadnezár, Babilon királya,
félreállított, mint üres edényt;
elnyelt engem, mint egy sárkány,
megtöltötte hasát ínyencségeimmel,
majd eltaszított engem.«
»A testemen elkövetett erőszak
szálljon Babilonra!«
– mondja Sion lakója.
»Vérem szálljon Káldea lakóira!«
– mondja Jeruzsálem.
Ezért így szól az Úr:
»Íme, én perlem peredet,
és bosszút állok érted;
kiszárítom tengerét,
és kiapasztom forrását.
Kőhalmazzá lesz Babilon,
sakálok tanyájává,
borzadállyá és gúny tárgyává,
s nem lesz lakója.
Együtt ordítanak, mint az oroszlánkölykök,
morognak, mint a fiatal oroszlánok.
Mikor fölhevülnek,
lakomát készítek nekik,
és lerészegítem őket, hogy vigadjanak,
majd örök álomba szenderüljenek,
és ne ébredjenek fel – mondja az Úr. –
Vágóhídra viszem őket, mint bárányokat,
mint kosokat a bakokkal együtt.«
Hogy bevették Sesákot!
Elfoglalták az egész föld dicsőségét!
Milyen borzadállyá lett
Babilon a nemzetek között!
Kiáradt Babilonra a tenger,
hullámainak özöne elborította.
Városai borzadállyá lettek,
kiszikkadt földdé és pusztasággá,
olyan földdé, melyen nem lakik senki,
és nem megy át rajta ember fia.
»Meglátogatom Bélt Babilonban,
és kiveszem szájából, amit elnyelt;
nem özönlenek hozzá többé nemzetek,
Babilon fala is ledőlt.
Menjetek ki belőle, én népem!
Mentse mindenki az életét
az Úr izzó haragjától!
‘Megszégyenültünk, mert gyalázatot hallottunk, szégyenpír borította arcunkat, mert idegenek jöttek az Úr házának szentélye ellen.’
Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor meglátogatom bálványszobrait, és egész országában halálra sebzettek fognak hörögni. Ha az égig emelkedik is Babilon, és hozzáférhetetlenné teszi is magas erődítményét, tőlem jönnek pusztítók ellene« – mondja az Úr.
Kiáltás hangzik Babilonból, és nagy rombolás a káldeaiak földjéről; mert elpusztítja az Úr Babilont, és véget vet benne a nagy lármának, hiába zúgnak hullámai, mint nagy vizek, és harsog a hangjuk. Mert pusztító jön ellene, Babilon ellen, és elfogják hőseit, összetörik íjukat; mert a megtorlás Istene, az Úr, biztosan megfizet. »Lerészegítem fejedelmeit és bölcseit, helytartóit, kormányzóit és hőseit, hogy örök álomba szenderüljenek, és ne ébredjenek fel« – mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve. Így szól a Seregek Ura:
»Babilon széles falát földig rombolják,
és magas kapuit tűzzel égetik fel;
a népek a semmiért dolgoznak,
és a nemzetek a tűzért fáradoznak.«
Eddig tartanak Jeremiás igéi.