Bábel ellen: 50,1-51,64
50 Az ige, amelyet az Úr mondott Babilonról, a káldeaiak földjéről, Jeremiás próféta által:A fogság vége
»Hirdessétek a nemzetek között,
és adjátok tudtul,
emeljetek zászlót, adjátok tudtul,
ne titkoljátok! Mondjátok:
‘Elfoglalták Babilont,
megszégyenült Bel,
megzavarodott Merodák,
megszégyenültek istenszobrai,
megzavarodtak bálványai.’
A döntő ütközet
Bujdossatok el Babilonból,
és a káldeaiak földjéről menjetek ki!
Legyetek olyanok,
mint a kosok a nyáj előtt!
Mert íme, én felkeltem
és elhozom Babilonra
nagy nemzeteknek a gyülekezetét
észak földjéről;
felsorakoznak ellene,
s azután elfoglalják;
nyilaik olyanok, mint sikeres hős,
aki nem tér vissza eredménytelenül.
Prédává lesz Káldea,
prédálói mind jóllaknak«
– mondja az Úr. –
Csak örüljetek, csak ujjongjatok,
örökségem kifosztói!
Csak ugrándozzatok, mint a nyomtató üsző,
és nyerítsetek, mint a paripák!
Nagy szégyen érte anyátokat,
megszégyenült szülőtök;
íme, utolsó a nemzetek között:
sivatag, kiszikkadt föld és pusztaság.
Az Úr haragja miatt nem lesz lakója,
és egészen pusztává lesz;
aki csak keresztülmegy Babilonon,
megborzad és gúnyolódik valamennyi csapásán.
Sorakozzatok fel Babilon ellen körös-körül,
mindnyájan, akik az íjat feszítitek!
Lőjetek rá, ne sajnáljátok a nyilat,
mert az Úr ellen vétkezett!
Kiáltsatok fölötte körös-körül!
Megadta magát,
ledőltek oszlopai,
leomlottak falai.
Mert az Úr bosszúja ez,
álljatok bosszút rajta!
Ahogyan ő cselekedett,
úgy cselekedjetek vele!
Irtsátok ki a magvetőt Babilonból,
és azt, aki sarlót fog aratás idején!
A pusztító kard elől
mindenki a maga népe felé fordul,
és mindegyikük a saját földjére menekül.
Szétszórt nyáj Izrael,
oroszlánok kergették szét.
Elsőként Asszúr királya evett belőle,
s az utolsó, aki lerágta csontjait,
Nebukadnezár, Babilon királya volt.
A végső pusztulás
Merátaim földjére vonulj fel,
és Pekód lakói ellen!
Irtsd ki és semmisítsd meg őket egészen – mondja az Úr –,
és tégy mindent úgy,
ahogy parancsoltam neked!«
Harci zaj hangzik az országban,
és nagy rombolás.
Hogy összezúzták és összetörték
az egész föld pörölyét!
Milyen borzadállyá lett
Babilon a nemzetek között!
Csapdát állítottam neked,
és foglyul is estél, Babilon,
de te nem tudtad.
Rád találtak, és meg is ragadtak,
mert az Úrral szálltál harcba.
Kinyitotta fegyvertárát az Úr,
és előhozta haragjának fegyvereit;
mert dolga van az Úrnak, a Seregek Istenének
a káldeaiak országában.
Jöjjetek ellene mindenfelől,
nyissátok ki csűreit!
Hányjátok halomra őt, mint a gabonát,
és semmisítsétek meg!
Ne legyen maradéka!
Irtsátok ki minden bikáját,
menjenek a vágóhídra!
Jaj nekik, mert eljött a napjuk,
meglátogatásuk ideje!
Menekültek hangja hallatszik,
akik Babilon földjéről menekülnek,
hogy hirdessék Sionban
az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját,
a templomáért való bosszút.
Hívjatok össze Babilon ellen lövészeket,
mindazokat, akik az íjat feszítik,
verjetek tábort körülötte,
ne legyen menekvése!
Fizessetek meg neki tette szerint:
ahogyan ő cselekedett,
egészen úgy cselekedjetek vele!
Mert az Úrral szemben kevélykedett,
Izrael Szentjével szemben.
»Ezért elesnek ifjai a terein,
és harcosai mind elvesznek azon a napon – mondja az Úr. –
Íme, én ellened vagyok, Kevélység!
– mondja az Úr, a Seregek Istene. –
Mert eljött a te napod,
az idő, amikor meglátogatlak téged.
Elbukik a Kevélység, és elesik,
s nem lesz senki, aki felállítsa.
Tüzet gyújtok városaiban,
és megemészti egész környezetét.«
Kardot a káldeaiakra – mondja az Úr –,
és Babilon lakóira,
fejedelmeire meg bölcseire!
Kardot a fecsegőkre,
hadd legyenek bolonddá!
Kardot hőseire,
hadd rémüljenek meg!
Kardot lovaira és szekereire,
az egész keverék népre, mely közte van,
hadd legyenek asszonyokká!
Kardot a kincseire,
hadd rabolják el azokat!
Szárazságot a vizeire,
hadd száradjanak ki,
mert bálványszobrok földje az,
és a szörnyekkel őrjöngnek!