12Mondd azért nekik ezt az igét: Így szól az Úr, Izrael Istene: Minden korsó megtelik borral. Erre majd azt mondják neked: ‘Vajon nem tudjuk-e jól, hogy minden korsó megtelik borral?’ Akkor mondd nekik: Így szól az Úr: Íme, én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegséggel. És odacsapom őket, egyiket a másikhoz, apákat és fiakat együtt – mondja az Úr. – Nem szánakozom, nem könyörülök és nem irgalmazok: elpusztítom őket.«
Az önhittek ellen
            Halljátok és fogjátok fel fületekkel:
                                            ne legyetek kevélyek, mert az Úr szólt!    
            Adjatok az Úrnak, a ti Istenetek dicsőséget,
                                            mielőtt besötétedne,
                                            és mielőtt megbotlana lábatok
                                            a homályos hegyeken!
                                            Világosságra vártok,
                                            de ő halál árnyékává teszi azt,
                                            sötét felhővé változtatja.    
            Ha nem hallgatjátok meg ezt,
                                            titokban sírni fog a lelkem a gőg miatt;
                                            könnyezve könnyezik és könnyet hullat a szemem,
                                            mert fogságba került az Úr nyája.    
        18            »Mondd a királynak és az anyakirálynénak:
                                            Alacsonyra üljetek,
                                            mert leesett fejetekről ékes koronátok!    
            A délvidék városai el vannak zárva,
                                            és nincs, aki megnyissa őket.
                                            Fogságba került egész Júda,
                                            fogságba került teljesen.    
        20            Emeld fel szemedet,
                                            és nézd az észak felől érkezőket!
                                            Hol van a neked adott nyáj,
                                            pompás juhaid?    
            Mit mondasz majd, amikor föléd rendeli,
                                            akiket te szoktattál oda magadhoz:
                                            bizalmas barátaidat, a fejed fölé?
                                            Vajon nem fognak el fájdalmak téged,
                                            mint a szülő asszonyt?    
            Talán azt mondod szívedben:
                                            ‘Miért értek engem ezek?’
                                            Sok bűnöd miatt hajtották fel ruhádat,
                                            és követtek el erőszakot rajtad.    
            Vajon megváltoztathatja-e bőrét az etióp,
                                            vagy tarka csíkjait a párduc?
                                            Akkor tudtok majd ti is jót tenni,
                                            akik hozzászoktatok a gonosztevéshez.    
            Szétszórom őket mint a pelyvát,
                                            amely tovaszáll a pusztai szélben.    
            Ez a te sorsod és kimért részed tőlem
                                            – mondja az Úr –,
                                            mert megfeledkeztél rólam,
                                            és a hazugságban bíztál.    
            Ezért én is felhúzom ruhádat az arcodig,
                                            hogy láthatóvá legyen szégyened:    
            házasságtöréseid és nyihogásaid,
                                            paráznaságod gaztette.
                                            A magaslatokon, a mezőn
                                            láttam undokságaidat.
                                            Jaj neked, Jeruzsálem,
                                            nem tudsz megtisztulni!
                                            Meddig tart ez még?«    
Jegyzetek
13,12 Isten megrészegíti népét haragjának kelyhéből, szenvedésekkel.
13,18 Jojachin és anyja Kr. e. 597-ben elvesztették a koronájukat (2Kir 24,8-17).
13,20 A népek, akiknek Izrael eladta magát, megalázzák majd őt mint egy szajhát.