Fenyegető jövendölés Moáb ellen.
48 Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztult; bevette az ellenség Kirjataimot. Megszégyenült az erős vár, rémület vett rajta erőt; nem dicsekedhet vele többé Moáb. Hesbonban gondolták ki romlását: „Gyertek, irtsuk ki a nemzetek sorából!” És te, Madmen, te is elpusztulsz, a kard már a nyomodban van. Kiabálás hallatszik Abarim felől: „Pusztulás, végromlás!” „Moábot összezúzták!” Egészen Coárig hangzik e kiáltozás. Jaj, Luhit hágói! Sírva mennek fel rajtuk. És Horonaim lejtőin jajkiáltás hallik. „Rajta! Mentsétek meg életetek! Úgy fussatok, mint a pusztai vadszamár!” Bizony, mivel erődeidben bíztál, téged is elfoglalnak. Kamos maga is fogságba megy, papjaival és fejedelmeivel együtt. Rátör a pusztító minden városra, egyik sem menekül meg tőle; ahogy elvész a völgy, úgy pusztul el a síkság is: az Úr határozott így! Állítsatok síremléket Moábnak, mert mindenestül tönkremegy; városai rommá válnak, senki sem lakik többé bennük. Legyen átkozott, aki az Úr művén hanyagul munkálkodik, és átkozott az is, aki kardját kíméli a vértől! Ifjúkora óta nyugodtan élt Moáb, zavartalanul pihent mint seprején a bor. Nem töltögették az egyik edényből a másikba, fogságba sem vitték soha. Így megőrizhette sajátos ízét, zamata is változatlan maradt. Ezért jönnek napok – mondja az Úr –, amikor csapolókat küldök ellene, hogy megcsapolják; azok majd kiürítik edényeiket és darabokra törik korsóit. Akkor Moáb úgy megszégyenül Kamos miatt, mint egykor Izrael háza megszégyenült Bétel miatt, amelybe bizalmát vetette. Hogyan mondhatjátok: „Hősök vagyunk, harcban megedzett férfiak?” Már felvonult Moáb elpusztítója; ifjúságának színe-javát lemészárolják. Már közel van Moáb veszte, szinte rohanva közelít pusztulása. Sírjatok miatta mind, akik körülötte éltek, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: hogy összetört az erős jogar, a dicsőséges pálca! Szállj le dicsőségedből, s ülj le a sárba, Dibon leánya, aki még biztonságban érzed magad: Moáb elpusztítója már felvonult ellened, hogy feldúlja erődeidet. Állj ki az útra, s vigyázva nézz körül, Aroer lakossága! Kérdezd meg, aki elfutott s megmenekült, ezt kérdezd meg tőle: Mi történt? Szétszórták Moábot, szégyent vallott. Jajgassatok és ordítsatok, hirdessétek az Arnon mentén: Elpusztult Moáb! Utolérte az ítélet a sík földet; Holont, Jaszát, Mefaatot, Dibont, Nebót, Bet-Diblatáimot, Kirjataimot, Bet-Gamult, Bet-Meont, Keriotot, Boszrát és Moáb földjének minden városát, közel és távol. Levágták Moáb szarvát; összetörték karját. Részegítsétek meg! Hiszen fölkelt az Úr ellen; ezért a saját okádékában fetreng majd Moáb; gúny tárgyává lesz maga is. Nemde te is csúfot űztél Izraelből? Vagy talán tolvajok közt találtál rá, hogy amikor csak nevét említed, máris csúfolni kezded? Hagyjátok el városaitokat, s lakjatok a sziklák között, Moáb lakói. Legyetek olyan, mint a galamb, amely fészkét a sziklahasadék falába rakja. Hallottunk Moáb gőgjéről, rettenetes kevélységéről. Micsoda felfuvalkodás! Micsoda gőg és kérkedés! Mennyire elbizakodott a szíve! Jól ismerem vakmerő gőgjét – mondja az Úr –, ismerem üres dicsekvését s minden hiábavaló tettét. Ezért jajgatok Moáb miatt, sírva kiáltozom egész Moáb miatt, és gyászolom Kir-Heresz férfiait. Jobban siratlak, mint Jázert siratták, Szimba szőleje: Hajtásaid túlnyúltak a tengeren, elértek egészen Jázerig. De most aratásodra, szüretedre rátört a pusztító. Eltűnt a vígság és az öröm Moáb földjéről. Nincs többé bor a sajtókban; a szőlőtaposó nem tapos többé, s nem hallatszik többé kitörő örömnek hangja. Hesbon és Eleále jajkiáltása Jacházig hallik. Coártól Horonaimig és Eglat-Selosjáig hangzik a kiáltás, mert Nimrim vizei is kiszáradtak. Mindenkit kipusztítok Moábban – mondja az Úr –, aki áldozatot mutat be és tömjénez istenének a magaslatokon. Ezért sír fel a szívem Moábért, mint a síp; felzokog a szívem Kir-Heresz férfiaiért, akár a síp, mert minden összegyűjtött vagyonuk veszendőbe megy. Igen, minden fejet kopaszra nyírnak: minden szakállt tövig levágnak; minden kézen sebek láthatók s minden csípőt szőrruha övez. Csak sírás hallatszik Moábban minden háztetőn, s minden utcán, mert úgy összetöröm Moábot, mint egy hasznavehetetlen korsót, amely senkinek sem kell – mondja az Úr. Hogy összetört! Szégyenszemre megfutamodott! Bizony, nevetség tárgya és borzalom lett Moáb minden szomszédja számára. Mert ezt mondja az Úr: Nézzétek, úgy repül, mint a sas, és Moáb felett suhogtatja szárnyait. A városokat beveszik, és elfoglalják az erődöket. És Moáb harcosainak szíve hasonló lesz azon a napon a vajúdó asszony szívéhez. Elpusztul hát Moáb, megszűnik nép lenni, mert az Úr ellen ágaskodott. Rettegés, verem és tőr: ez vár rád Moáb lakója – mondja az Úr. Aki a rettegés elől menekül, verembe esik; aki kimászik a veremből, az tőrbe esik; Igen, ezt a csapást mind Moábra hozom, ha eljön majd bűnhődésének esztendeje – mondja az Úr. Hesbon árnyékában állnak meg az elfáradt menekülők. De tűz csapott ki Hesbonból és láng Szihon palotájából, amely megemésztette Moáb halántékát, és zajongó népének fejét. Jaj neked, Moáb! Elvesztél, Kamos népe! Mert fiaid fogságba estek, a lányaid meg rabságba. De a végső napokban jóra fordítom Moáb sorsát – mondja az Úr. Eddig tart a Moábra kimondott ítélet.
Minden fejezet...