4
És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
(Mát 13,1.2)
És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:
Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.
(Mát 3,11;Csel 1,5;2,1-4)
És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.
(Mát 13,4-8; Luk 8,4-15)
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
(Mát 5,32; Luk 16,18)
Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
(Mát 19,13-15; Luk 18,15-17)
Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
(Mát 3,16.17)
És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
(Mát 18,3; Luk 18,17)
Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
(Máté 15,21-28)
Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
(1Kor 5,12)
Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.
(Ésa 6,9-10)
És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?
(2Móz 20,12-16)
A magvető az ígét hinti.
(Máté 13,19)
Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
(Márk 8,34; Mát 10,38)
És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,
De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.
A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,
(Zsolt 62,11.1Tim;6,17)
De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.
(Márk 10,23-24)
A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
(Márk 6,41; Ján 11,41)
És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?
(Mát 5,15; Luk 8,16;11,33)
Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
(Mát 10,26; Luk 8,17;12,2)
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
(1Móz 5,32)
És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.
(Mát 7,2)
Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
(Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26)
És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
(Márk 9,31; Mát 20,17-19; Luk 18,31-34)
És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.
(Jak 5,7)
Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
(Máté 20,20-28)
És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?
(Luk 13,18)
A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
(Mát 13,31.32; Luk 13,19)
És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
(Márk 14,36;Mát 20,22; Luk 12,50)
És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.
(5Móz 6,13)
Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.
(Máté 16,1-12)
Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.
(Mát 8,18-23)
Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
(Mát 20,25; Luk 22,25-27)
Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
(Mát 8,23-27; Luk 8,23-25)
Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
(Mát 16,6; Luk 12,1;Márk 3,6)
És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.
(Mát 4,11.13)
És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
(Márk 6,52)
És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?