411 Más alkalommal is a tó partján tanított. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért bárkába szállt és leült, kinn a tavon. A tömeg pedig kint maradt a tó partján. 22 Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. 33 „Halljátok csak! – kezdte tanítását. Kiment a magvető vetni. 44 Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak a madarak és fölcsipegették. 55 Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. 66 Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött és gyökér híján elszáradt. Némely pedig tövisek közé hullott. 77 Amint a tövisek felnőttek, elfojtották és nem hozott termést. 88 A többi pedig jó földbe hullott, kikelt, felnőtt és hamincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott. 99 Akinek füle van, hallja meg” – fejezte be szavait.
A példabeszéd magyarázata.
1010 Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszéd értelme. 1111 Így válaszolt nekik: „Előttetek föltárom Isten országának titkát, a kívülállóknak azonban minden csak példabeszédekben szól: 1212 Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek és bocsánatot ne nyerjenek.” 1313 Aztán így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? 1414 A magvető az igét veti. 1515 Az útfélre esők azok, akiknek szívébe hull ugyan az ige, de amint meghallgatták, azonnal ott terem a sátán és kiveszi a szívükből. 1616 Hasonlítanak ezekhez a köves talajra hullottak: meghallgatják az igét és örömmel be is fogadják, 1717 de az nem ver bennük gyökeret, mert állhatatlanok. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodnak. 1818 Mások meg, amelyek tövisek közé hullanak, azok, akik meghallgatják az igét, 1919 de a világi gondok, a csalóka gazdagság és egyéb vágyak szívükbe lopódzva elfojtják az igét, úgyhogy az meddő marad. 2020 Végül a jó földbe hullottak azok, akik meghallgatják az igét, befogadják és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”
A példabeszédek célja.
2121 Azután így szólt: „Talán azért gyújtanak világosságot, hogy véka alá vagy ágy alá rejtsék, nem pedig azért, hogy tartóra tegyék? 2222 Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy kitudódjék. 2323 Akinek füle van, hallja meg!” 2424 Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek, akik ezt hallottátok. 2525 Akinek ugyanis van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
Példabeszéd a vetés növekedéséről.
2626 Így beszélt tovább: „Úgy van az Isten országával, mint azzal az emberrel, aki magot vet földjébe. 2727 Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. 2828 A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, végül telt szemet a kalászban. 2929 Amikor beérett a termés, tüstént nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.”
Példabeszéd a mustármagról.
3030 Majd ismét így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük? 3131 Olyan az, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más vetőmagnál. 3232 De miután elvetették, felnő, nagyobb lesz minden veteménynél és akkora ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az ég madarai.” 3333 Több ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, amennyire csak föl tudták fogni. 3434 Példabeszéd nélkül nem tanított, de amikor egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
A vihar lecsendesítése.
3535 Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Evezzünk át a túlsó partra.” 3636 Erre azok otthagyták a tömeget és magukkal vitték őt, úgy ahogy a bárkában volt. Több bárka kísérte őket. 3737 Ekkor hatalmas vihar támadt. A hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy az már majdnem megtelt. 3838 De ő a bárka farában egy vánkoson aludt. Fölkeltették és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődöl azzal, hogy elveszünk?” 3939 Erre fölkelt, parancsolt a szélnek s rászólt a vízre: „Csöndesedjél, némulj el!” Mire a szél elállt és nagy csend lett. 4040 Aztán hozzájuk fordult: „Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?” 4141 Azokat nagy félelem fogta el és kérdezgették egymástól: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”