9
Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.
(Mát 16,28; Luk 9,27)
És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;
(Mát 17,1-13; Luk 9,28-36)
És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.
(Ján 2,19)
És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.
(Mát 13,18-23; Márk 4,15-20)
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.
(Márk 15,5; Ésa 53,7)
És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.
(Márk 1,11.2Pét;1,17)
És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.
(Márk 11,33; Mát 5,15)
Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.
(Márk 8,30)
És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?
(5Móz 6,4.5)
És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
(Mát 26,69-75; Luk 22,56-62; Ján 18,17.25-27)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?
(Ésa 53,3)
De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle.
(Mát 11,14;1Kir 19,2-20)
És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.
(Mát 17,14-21; Luk 9,37-42)
És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt.
(Csel 26,27-29)
Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?
(Mát 22,41-46; Luk 20,41-44)
És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.
(Zsolt 110,1;2Sám 23,2)
És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
(Mát 27,1.2; Luk 26,66;23,1; Ján 18,28)
Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.
(Mát 23,5-7; Luk 20,45-47)
És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.
És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.
(Mát 23,14; Luk 20,47)
És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
(2Kir 12,9)
Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.
(Márk 11,23)
A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.
Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!
És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.
(Mát 24,1-42; Luk 21,5-36)
Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.
(Ján 11,48)
Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt?
Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.
És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.
(Mát 17,22.23; Luk 9,43-45)
Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.
(Márk 8,31;10,32.33; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7)
De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni.
(Luk 18,34)
És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?
(Mát 18,1-9; Luk 9,46-50)
De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?
(Máté 18,1; Luk 9,46;22,24)
És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
(Márk 10,44)
És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:
(Márk 10,16)
A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.
(Mát 10,40;18,5; Luk 9,48; Ján 13,20)
János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.
(Luk 9,49)
Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.
(Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15)
Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
(Máté 12,30; Luk 9,50)
Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.
(Mát 10,42)
A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
(Mát 18,6; Luk 17,2)
És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.
(Máté 5,30)
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
(Ésa 66,24)
És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.
(Ésa 53,12)
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
(Márk,9 44.)
És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.
(Máté 5,29)
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
(Márk,9 44. 46.)
Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
(3Móz 2,13)
Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.
(Máté 5,13; Luk 14,34; Kol 4,6)