7
És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala.
(Mát 15,1-20)
És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.
(Mát 19,30;20,16; Luk 13,30)
Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák;
(Márk 9,31; Mát 20,17-19; Luk 18,31-34)
És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.
(Márk 8,31;9,31; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7)
Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
(Mát 7,1.2)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.
(Ésa 29,13)
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
(Mát 15,14; Ésa 42,19.20)
Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.
(Mát 10,24)
És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.
(Márk 14,36;Mát 20,22; Luk 12,50)
Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.
(2Móz 20,12;21,17)
Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:
(Mát 24,32; Luk 21,29)
Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,
Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.
(Mát 20,25; Luk 22,25-27)
És előszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:
(Márk 9,35)
Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.
(Csel 10,14.15)
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
(Mát 24,44;25,13; Luk 22,40)
És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék őt tanítványai a példázat felől.
(Máté 20,29-34; Luk 18,35-43)
És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt?
(Luk 12,38)
Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít.
(Mát 8,5-10)
Monda továbbá: A mi az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert.
Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,
(Mát 26,1-5; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57)
Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:
Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az embert.
(Márk 5,34; Máté 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42)
És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát.
(Máté 15,21-28)
Mert hallván felőle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljőve és lábaihoz borula.
Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt.
(Márk 14,14)
Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
(5Móz 15,11)
Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.
Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból.
És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.
(Mát 26,14-16; Luk 22,3-6)
Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át.
És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala őt, hogy vesse reá kezét.
(Zsolt 118,25.26)
Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét,
(Márk 8,23)
És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.
(Márk 6,41; Ján 11,41)
És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala.
(Mát 11,2-6)
És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék.
(Márk 1,43-45)
És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.
(Márk,7 20.)