411 Megint tanítani kezdett a tó partján. Nagy tömeg gyűlt köré, ezért bárkába szállt, így ő a tavon volt, az egész tömeg meg szemközt a tó partján a földre telepedett. 22 Példabeszédekben tanította őket sok mindenre, és tanításában ezt mondta nekik:
A magvető.
33 „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. 44 Amint vetett, némely szem történetesen az útszélre hullott. Jöttek a madarak és felcsipegették. 55 Más szemek köves talajra hullottak, itt nem volt elég a föld. Csakhamar kikeltek, mert nem kerültek mélyre a földbe. 66 De aztán, hogy forrón sütött a nap, kiszáradtak, mert nem eresztettek mélyre gyökeret. 77 Voltak szemek, amelyek bogáncsok közé hullottak. Amint a bogáncsok megnőttek, elfojtották, ezért nem hoztak termést. 88 De volt mag, amely jó földbe hullott. Ez amikor kikelt és kifejlődött, termést hozott, az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszorosat. 99 Akiknek van füle a hallásra, hallja meg!” – mondta.
Miért beszél Jézus példabeszédekben?
1010 Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszédek értelme. 1111 Ezt felelte nekik: „Megkaptátok az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak, 1212 hogy: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, s bocsánatot nyerjenek.”
A magvető példabeszéd magyarázata.
1313 Aztán így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet. Hogy értitek meg akkor majd az összes példabeszédet? 1414 A magvető a tanítást veti. 1515 Akikben útszélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, s kitépi szívükből az elvetett igét. 1616 Ugyanígy, akikben köves talajra hull a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen fogadják, 1717 de nem ver bennük gyökeret, mert csak a pillanatnak élnek. Ezért ha szorongatás vagy üldözés éri őket az ige miatt, hamarosan megbotránkoznak. 1818 És mások, akikben a bogáncsok közé hullik, hallják ugyan a tanítást, 1919 de a világ gondjai, a csalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol, elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad. 2020 Végül, akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszoros termést hoz.
A lámpás.
2121 Ezután így folytatta: „Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék? 2222 Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. 2323 Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
A mérték.
2424 Azután így szólt: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt adnak is hozzá. 2525 Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van, azt is elveszik tőle.”
A növekvő vetés.
2626 Azután ezt mondta: „Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. 2727 Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan. 2828 A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. 2929 Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
A mustármag.
3030 Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük? 3131 Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál. 3232 De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak.” 3333 Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik a tanítást, hogy megértsék. 3434 Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, mindent megmagyarázott nekik.
A vihar lecsendesítése.
3535 Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Keljünk át a túlsó partra.” 3636 Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak. 3737 Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. 3838 Felkeltették: „Mester – kérdezték –, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” 3939 Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: „Csendesedj! Némulj el!” A szél elült, s nagy nyugalom lett. 4040 Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?” 4141 Nagy félelem fogta el őket. „Ki ez – kérdezték egymástól –, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”