6
És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai.
(Mát 13,53-58; Luk 4,15-30)
És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?
(Ján 7,15)
Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.
(Zsolt 13,12)
Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit.
(Zsolt 118,22.23)
És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.
(Mát 9,35; Luk 13,22)
Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken.
(Mát 10,1.9-15; Luk 9,1-6;Luk 10,1)
És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;
(Márk 8,31;10,32.33; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7)
Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.
(Luk 18,34)
És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét.
(Mát 10,11; Luk 10,7)
A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.
(Máté 18,1; Luk 9,46;22,24)
Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.
(Márk 10,44)
És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.
(Jak 5,14-15)
És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt fel a halálból és azért működnek benne ez erők.
(Mát 14,1-12; Luk 3,19.20;9,7-9)
Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.
(Luk 9,49)
Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból.
(Mát 9,12.13)
Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.
(Máté 12,30; Luk 9,50)
Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.
(3Móz 18,16)
Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté.
(Mát 18,6; Luk 17,2)
Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt.
(Máté 5,30)
De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala,
(Ésa 66,24)
És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, a mit akarsz, és megadom néked.
(Mát 9,17; Márk 2,22)
És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is.
(Eszt 5,3-6)
Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét.
(Máté 5,29)
És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban.
(Márk,6 44. 46.)
A király pedig noha igen megszomorodék, eskűje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani.
(3Móz 2,13)
És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.
(Máté 5,13; Luk 14,34; Kol 4,6)
Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.
(Mát 19,1-9)
A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.
(Csel 26,27-29)
És az apostolok összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala.
(Luk 9,10)
Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök.
(5Móz 24,1; Mát 5,31.32)
És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok.
A sokaság pedig meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének.
(Mát 14,13-21; Luk 9,11-17; Ján 6,1-13)
És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.
(Mát 9,36)
Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van:
(Mát 23,14; Luk 20,47)
Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.
(2Kir 12,9)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?
(Luk 21,1-4)
Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.
(Mát 5,32; Luk 16,18)
És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.
(Mát 19,13-15; Luk 18,15-17)
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.
(Márk 7,34)
Evének azért mindnyájan, és megelégedének;
(Mát 18,3; Luk 18,17)
És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.
(Márk 9,36)
A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.
(Mát 19,16-30; Luk 18,18-30)
És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja.
(Mát 14,22-36; Ján 6,15-21)
Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.
(2Móz 20,12-16)
És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.
És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
(Márk 8,34; Mát 10,38)
Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
(Ésa 65,13.14)
Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.
Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
(Márk 4,39)
Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.
(Róm 12,14-17;Csel 7,60)
És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.
(Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15)
De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,
(5Móz 15,7-10)
És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van.
(Mát 7,12)
És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.
(Márk 5,27.28; Mát 14,36)