8
Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik:
(Mát 15,32-39)
Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;
(Márk 6,34-44)
És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek.
(Ésa 56,7;Jer 7,11)
Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?
(Luk 19,47)
És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.
(1Kor 11,23-25)
Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.
(Márk,8 14.)
Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.
(Malak 3,1; Mát 11,10.14; Márk 1,2)
Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.
(Mát 11,11.14)
Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket.
(Mát 17,20;21,24; Luk 17,6)
És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.
(Mát 21,22; Ján 14,13)
És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt.
(Máté 16,1-12)
Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.
(Mát 12,39; Luk 11,29)
És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.
(Mát 21,23-27; Luk 20,1-8)
De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.
És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!
(Mát 16,6; Luk 12,1;Márk 3,6)
Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.
Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?
(Márk 6,52)
Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?
Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt.
(Márk 10,38)
Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.
(Mát 21,33-46; Luk 20,9-19;Ésa 5,1.2)
És monda nékik: Hogy nem értitek hát?
Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt.
(Márk 6,56)
Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit?
(Márk 7,32.33; Ján 9,6)
Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.
Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.
És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.
(Márk 7,36)
És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?
(Mát 16,13-28; Luk 9,18-27)
Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.
(Márk 6,15)
És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.
(Zsolt 118,22.23)
És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle.
(Márk 9,9)
És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.
(Márk 9,31;10,33; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7)
És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni.
(Mát 22,15-22; Luk 20,20-26)
És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
(Mát 10,38;16,24; Luk 9,23;14,27)
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.
(Mát 10,39;16,25; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25)
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
(Mát 16,26; Luk 9,25)
Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?
(Mát 22,23-33; Luk 20,27-38)
Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
(Máté 10,33; Luk 9,26;12,9)