5
1És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
(Mát 8,28-34; Luk 8,26-40)
2És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
3A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
(Ésa 61,1.2;42,6.7)
4Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
(Márk 6,56)
5És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
(Márk 7,32.33; Ján 9,6)
6Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
(Mát 21,1-9; Luk 19,29-38; Ján 12,12-16)
7És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
(Mát 4,13;Márk 1,21.25)
8(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
(Márk 7,36)
9És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
(Mát 16,13-28; Luk 9,18-27)
10És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
(Márk 6,15)
11Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
(2Kir 5,9.10.14)
12És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
(Márk 9,9)
13És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
(Márk 9,31;10,33; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7)
14A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
(Zsolt 118,25.26)
15És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
16A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
(Mát 10,38;16,24; Luk 9,23;14,27)
17És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
(Mát 10,39;16,25; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25)
18Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
(Mát 16,26; Luk 9,25)
19De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
(Márk,5 20.)
20El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
(Máté 10,33; Luk 9,26;12,9)
21És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
(Mát 16,28; Luk 9,27)
22És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
(Mát 9,18-26; Luk 8,41-56)
23És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
(Luk 19,47)
24El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
25És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
(Márk,5 14.)
26És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
(Márk 1,35-38)
27Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
(Márk 1,11.2Pét;1,17)
28Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
(Mát 17,20;21,24; Luk 17,6)
29És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
(Márk 8,30)
30Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
(Luk 6,19)
31És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
(Mát 6,14.15)
32És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
(Ésa 53,3)
33Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
(Mát 11,14;1Kir 19,2-20)
34Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
(Márk 10,52; Mát 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42)
35Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
36Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
37És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
38És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
(Ezék 47,9.10; Csel 2,38-41)
39És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
(Ján 11,11)
40És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
(Mát 8,2)
41És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
(Luk 7,14)
42És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
(3Móz 14,2-10)
43Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
(Márk 11,23)