511 Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére. 22 Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. 33 A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani. 44 Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. 55 Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát. 66 Amint messziről meglátta Jézust, odafutott, földre vetette magát előtte, 77 és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” 88 Ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből.” 99 Erre aztán megkérdezte tőle: „Mi a neved?” „Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk”, 1010 és nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. 1111 Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. 1212 „Küldj minket a sertésekbe” – kérték tőle. 1313 Beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek belőle és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt. 1414 A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra, az emberek pedig kijöttek, hogy lássák mi történt. 1515 Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, felöltözve, ép ésszel ül ott. Erre megdöbbentek. 1616 A szemtanúk elmondták nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. 1717 Ezután kérlelték, távozzék el a határukból. 1818 Amikor bárkába szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. 1919 Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a tieidhez és mondd el nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.” 2020 Az el is ment és Dekapolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott rajta.
Jairus leánya.
2121 Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyűlt köréje. Ő ott maradt a tó partján. 2222 Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte: 2323 „A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.” 2424 El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte. 2525 Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett. 2626 Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett. 2727 Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját. 2828 Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” 2929 Azonnal meg is szűnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából. 3030 Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: „Ki érintette a ruhámat?” 3131 Tanítványai megjegyezték: „Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?” 3232 De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. 3333 Akkor az asszony félve-remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent. 3434 „Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges.” 3535 Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?” 3636 A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: „Ne félj, csak higgy!” 3737 Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. 3838 Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált. 3939 Belépett és így szólt: „Mit lármáztok, mit sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” 4040 Azok kinevették. Ő azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt. 4141 Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: „Talita kum! – vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!” 4242 A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól. 4343 De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.