511 Átértek a tó túlsó partjára, a gadaraiak vidékére. 22 Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele. 33 A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani. 44 Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie. 55 Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. 66 Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre vetette magát előtte, és 77 hangosan kiabált: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” 88 Mert ráparancsolt: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!” 99 Meg is kérdezte: „Mi a neved?” „Légiónak hívnak – válaszolta –, mert sokan vagyunk.” 1010 Egyúttal nagyon kérte, ne zavarja el őket erről a vidékről. 1111 Ott legelészett a hegyoldalon egy nagy sertéskonda. 1212 „Küldj a sertésekbe – kérték –, hadd szálljuk meg azokat.” 1313 Megengedte nekik. Erre a tisztátalan lelkek kimentek (az emberből), és megszállták a sertéseket. Erre a mintegy kétezer sertésből álló konda a meredekről a tóba rohant, s vízbe fulladt. 1414 A kanászok elfutottak, s elvitték a hírt a városba és a tanyákra. Az emberek jöttek, hogy megnézzék, mi történt. 1515 Jézushoz érve látták, hogy akit azelőtt egy légió tartott megszállva, most ott ül felöltözve, eszének birtokában. Erre megijedtek. 1616 A szemtanúk elbeszélték nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. 1717 Arra kérték, hagyja el határukat. 1818 Amikor beszállt a bárkába, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. 1919 Nem engedte meg neki. „Menj haza a tieidhez – mondta neki –, s beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad.” 2020 Az el is ment, és Dekapoliszban mindenütt híresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott.
Jairus leánya és a vérfolyásos asszony.
2121 Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. 2222 Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, 2323 és igen kérte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” 2424 El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte. 2525 Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, 2626 és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. 2727 Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. 2828 Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” 2929 Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. 3030 Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” 3131 Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” 3232 De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. 3333 Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. 3434 Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!” 3535 Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” 3636 A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” 3737 Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. 3838 Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. 3939 Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.” 4040 Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. 4141 Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” 4242 A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. 4343 De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.