Kis türelmet
Jézus meggyógyít egy leprást.
8 Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte. Akkor egy leprás lépett hozzá, leborult előtte és kérlelte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” (Jézus) feléje nyújtva kezét, megérintette és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az tüstént megtisztult leprájától. Jézus akkor lelkére kötötte: „Nézd, ne mondd meg senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik.”
A kafarnaumi százados.
Amikor bement Kafarnaumba, egy százados járult hozzá és elpanaszolta: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon és szörnyen kínlódik.” „Megyek és meggyógyítom” – felelte (Jézus). A százados így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj, és szolgám meggyógyul. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Azt mondom egyiknek: menj! – elmegy; és a másiknak: jöjj ide! – hozzám jön; és a szolgámnak: tedd ezt! – megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben! Ezért mondom nektek: sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” A századoshoz pedig így szólt Jézus: „Menj, legyen úgy, amint hitted.” A szolga még abban az órában meggyógyult.
Péter házában.
Amikor Jézus Péter házába ment, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta. Megérintette kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és szolgált neki. Mikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket és minden beteget meggyógyított. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: „Ő elvette betegségeinket és bajainkat hordozta.”
Jézus követésének föltételei.
Jézus nagy sokaságot látott maga körül, meghagyta tehát, hogy keljenek át a túlsó partra. Akkor egy írástudó lépett hozzá és így szólt: „Mester, követlek téged, bárhová mégy.” Jézus figyelmeztette: „A rókának odúja van, az ég madarának fészke, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa fejét.” Egy másik tanítványa kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek s eltemessem atyámat.” Jézus azonban így felelt: „Kövess engem és hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat.”
A vihar lecsendesítése.
Bárkába szállt és tanítványai követték. Egyszerre csak heves vihar támadt a tavon, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. (Tanítványai) fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg (minket), elveszünk!” (Jézus) megfeddte őket: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek!” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy csend lett. Az emberek pedig elámulva mondták: „Ugyan ki ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?”
A gadarai megszállottak.
Mikor a túlsó partra ért, a gadaraiak vidékére, két ördögtől megszállt ember jött szembe vele. A sírboltokból jöttek elő. Olyan elvadultak voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni. Így kiáltoztak: „Mi bajod velünk (Jézus), Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Nem messze onnan nagy sertéskonda legelészett. Ezért az ördögök megkérték: „Ha kiűzöl minket, küldj a kondába.” „Menjetek”, szólt. Azok ki is mentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredekről a tóba rohant és vízbe veszett. A kanászok elfutottak és a városba érve mindent elmondtak a megszállottakról is. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint megpillantották, kérték, távozzék el határukról.

Minden fejezet...