1411 Két nappal a húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe előtt, a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg őt cselvetéssel. 22 „Ne az ünnepnapon, mondták, mert esetleg zavargás támadhat a nép között.”
Jézus Betániában.
33 Amikor Betániában a leprás Simon házában tartózkodott és éppen asztalnál ült, odalépett hozzá egy asszony. Alabástromedényben valódi drága illatos nárduszolajat hozott, és feltörve az alabástromedényt, tartalmát a fejére öntötte. 44 Néhányan bosszankodni kezdtek: „Mire való ez a pazarlás az illatszerrel? 55 Háromszáz dénárnál többért el lehetett volna adni és árát ki lehetett volna osztani a szegények között” – támadtak rá. 66 Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok békében! Mit bántjátok? Hiszen jót tett velem. 77 Szegények mindig lesznek veletek és tehettek velük jót, amikor csak akartok, én azonban nem leszek mindig veletek. 88 Ez azt tette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre. 99 Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”
Júdás eladja Mesterét.
1010 Ezután karióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt. 1111 Azok ennek hallatára igen megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki érte. Kereste tehát a kedvező alkalmat, hogy kiszolgáltassa nekik.
A húsvéti vacsora.
1212 Az első kovásztalan napon, amikor le szokták vágni a húsvéti bárányt, tanítványai megkérdezték: „Hová menjünk? Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?” 1313 Ő elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: „Menjetek a városba. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. 1414 Menjetek utána és ahova bemegy, ott mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? 1515 Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet. Ott készítsétek el.” 1616 A tanítványok elmentek és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. 1717 Amikor beesteledett, odajött a tizenkettővel. 1818 Asztalhoz ültek. Miközben ettek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egy közületek, aki velem eszik, elárul engem.” 1919 Erre elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok?” 2020 De ő így válaszolt: „Egy tizenkettőtök közül, aki velem a tálba nyúl. 2121 Az Emberfia elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.”
Az eukarisztia alapítása.
2222 Étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” 2323 Azután fogta a kelyhet, hálát adott és nekik adta. Mindnyájan ittak belőle. 2424 Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok. 2525 Bizony mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában.”
Péter tagadásának megjövendölése.
2626 Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére. 2727 Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem (az éjjel). Az Írás ugyanis azt mondja: megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. 2828 De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.” 2929 Péter azonban fogadkozni kezdett: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én ugyan nem.” 3030 Mire Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.”
Jézus szenvedése
3131 De Péter tovább fogadkozott: „Ha meg is kellene halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkoztak a többiek is.
Jézus halálfélelme.
3232 Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. „Üljetek le itt, amíg én imádkozom” – mondta tanítványainak. 3333 Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett. 3434 „Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok.” 3535 Kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az óra. 3636 „Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.” 3737 Akkor visszament, de alva találta őket. Erre rászólt Péterre: „Simon! Alszol? Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem? 3838 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.” 3939 Másodszor is elvonult és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 4040 Visszatérve megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Nem is tudták mit válaszoljanak neki. 4141 Amikor harmadszor is visszatért, így szólt hozzájuk: Aludjatok csak és nyugodjatok! 4242 Elég volt! Itt az óra! Az Emberfia most bűnösök kezére kerül. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem!”
Jézust elfogják.
4343 Még beszélt, amikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapok, az írástudók és a vének megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. 4444 Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizettel.” 4545 Amikor odaért, mindjárt Jézushoz lépett. „(Üdvözlégy,) Mester!”, szólt és megcsókolta. 4646 Erre kezet emeltek Jézusra és foglyul ejtették. 4747 A körülállók közül egy kirántotta kardját, rásújtott a főpap szolgájára és levágta fülét. 4848 Ezután Jézus így szólt hozzájuk: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. 4949 Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Az Írásnak azonban be kell teljesednie.” 5050 Erre (a tanítványok) valamennyien elhagyták őt és elfutottak. 5151 Egy ifjú azonban követte. Csupasz testén nem volt egyéb egy lepelnél. 5252 Mikor el akarták fogni, otthagyta a leplet és meztelenül elfutott.
Jézus a főtanács előtt.
5353 Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók. 5454 Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Ott leült a szolgák közé és a tűznél melegedett. 5555 A főpapok az egész főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. 5656 Jóllehet többen hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg. 5757 Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot tették ellene: 5858 „Mi hallottuk, hogy azt mondta: lerontom ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz műve.” 5959 De ebben sem egyezett meg tanúságuk. 6060 Akkor a főpap a középre lépett és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” 6161 Ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) fia?” 6262 „Én vagyok”, felelte Jézus. „Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.” 6363 A főpap erre megszaggatta ruháját: „Mi szükségünk van még tanúkra? – kérdezte. 6464 Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok egyhangúlag méltónak ítélték a halálra. 6565 Erre néhányan leköpdösték és arcát eltakarva ököllel ütötték: „Találd el, ki volt az!” – gúnyolták. Még a szolgák is arcul verték.
Péter tagadása.
6666 Miközben Péter kinn ült az udvaron, arra ment a főpap egyik cselédlánya. 6767 Látva, hogy Péter ott melegszik, szemügyre vette: „Te is a názáreti Jézussal voltál”, jegyezte meg. 6868 Ő azonban tagadta: „Nem tudom és nem is értem, mit beszélsz.” Amikor kiment az előcsarnokba, megszólalt a kakas. 6969 A cselédlány azonban észrevette őt és újból odaszólt a körülállókhoz: „Ez is közéjük tartozik.” Ő megint tagadta. 7070 Röviddel ezután az ottlévők megjegyezték: „De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.” 7171 Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” 7272 Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” Erre sírva fakadt.