1511 Kora reggel a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész főtanács döntést hozott. Megkötözve elvezették Jézust és kiszolgáltatták Pilátusnak. 22 Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte. 33 A főpapok ekkor mindenféle vádat hoztak föl ellene. 44 Pilátus erre újra megkérdezte: „Nem válaszolsz semmit? Hallod, mi mindennel vádolnak.” 55 De Jézus nem válaszolt többé. Ez meglepte Pilátust. 66 Szokásban volt, hogy az ünnep napján szabadon bocsássa azt a foglyot, akit kértek. 77 Volt a börtönben más lázadókkal együtt egy Barabás nevű. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. 88 A nép ekkor eléje vonult és kérte a kegyet, amit máskor is meg szokott adni. 99 Pilátus megkérdezte tőlük: „Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?” 1010 Észrevette ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki neki. 1111 A főpapok azonban fölizgatták a népet, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. 1212 Pilátus ismét megkérdezte: „Mit tegyek tehát azzal, akit a zsidók királyának hívtok?” 1313 Azok újra kiabálni kezdtek: „Keresztre vele!” 1414 „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte Pilátus. Azok még erősebben kiáltoztak: „Keresztre vele!” 1515 Pilátus a nép kedvére akart tenni, ezért szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Jézust tövissel megkoronázzák.
1616 A katonák a helytartóság belső udvarába vezették őt és összehívták az egész csapatot. 1717 Aztán bíborszínű ruhát adtak rá és tövisből font koronát tettek fejére. 1818 Majd így köszöntötték: „Üdvöz légy, zsidók királya!” 1919 Közben náddal a fejét verték, leköpdösték és térdet hajtva hódoltak előtte.
Jézust keresztre feszítik.
2020 Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. 2121 Kényszerítettek egy arra menőt, cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki éppen a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. 2222 Majd kivezették arra a helyre, melynek Golgota, azaz Koponyahely a neve. 2323 Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el. 2424 Azután keresztre feszítették és megosztoztak ruháin sorsvetéssel döntve el, kire mi jusson. 2525 A harmadik óra volt, amikor megfeszítették. 2626 Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: „A zsidók királya.” 2727 Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, másikat baljára. 2828 Így beteljesedett az Írás szava: „És gonosztevőként bántak vele.” 2929 A járókelők káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: „Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, 3030 szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztről!” 3131 Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. „Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. 3232 A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk”, mondogatták egymásnak. Ugyanígy szidalmazták azok is, akik vele együtt voltak megfeszítve.
Jézus halála.
3333 A hatodik órában sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. 3434 Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éloi, Éloi, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” 3535 Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.” 3636 Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa” – mondta. 3737 Ekkor Jézus hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. 3838 Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig. 3939 Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogyan lehelte ki a lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” 4040 Messziről több asszony figyelte a történteket. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, a fiatalabb Jakab és József anyja, meg Szalómé, 4141 akik már Galileában is kísérték őt és gondját viselték. Rajtuk kívül még sok más asszony is volt ott, akik vele együtt mentek föl Jeruzsálembe.
Jézust sírba helyezik.
4242 Mikor már estére járt az idő – készület napja vagyis szombat előtti nap volt –, 4343 jött arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta Isten országát. Bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. 4444 Pilátus meglepődött, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost és megkérdezte, hogy csakugyan meghalt-e már. 4545 Amikor a százados útján meggyőződött róla, odaadta a testet Józsefnek. 4646 Az halotti leplet vásárolt, majd levette őt a keresztről és begöngyölte a lepelbe. Azután sziklába vájt sírboltba helyezte, és követ gördített a sír bejárata elé. 4747 Mária Magdolna és Mária, József anyja megfigyelte, hogy hová temették el.