1011 Innét útra kelve Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét tömeg vette körül, ő pedig szokása szerint tanította őket. 22 A farizeusok is odamentek és megkérdezték: „El szabad a férjnek bocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. 33 De ő kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” 44 „Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elküldjük az asszonyt” – felelték. 55 Jézus folytatta: „Szívetek keménysége miatt írta ezt a parancsot. 66 De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. 77 Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, 88 és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. 99 Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.” 1010 Otthon tanítványai ismét efelől kérdezgették. 1111 Ezt válaszolta: „Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. 1212 Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.”
A gyermekek megáldása.
1313 Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy érintse meg őket. De a tanítványok elutasították őket. 1414 Amikor Jézus észrevette, helytelenítette. „Hagyjátok – mondta –, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa. 1515 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.” 1616 Azután megölelte, és kezét rájuk téve megáldotta őket.
A gazdag ifjú.
1717 Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” 1818 „Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó, csak egy: az Isten. 1919 Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” 2020 „Mester – válaszolta –, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” 2121 Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled – mondta neki. – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” 2222 Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
A gazdagság veszedelme.
2323 Jézus erre körülnézett és tanítványaihoz fordult: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” 2424 A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába! 2525 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” 2626 Ezek szerfölött csodálkoztak és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?” 2727 Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.”
A lemondás jutalma.
2828 Ekkor Péter megszólalt: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” 2929 Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, 3030 százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet. 3131 Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”
Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.
3232 Úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, ők pedig csodálkoztak, követői meg féltek. Ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog: 3333 „Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. 3434 Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad.”
Zebedeus fiainak kérése.
3535 Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: „Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” 3636 „Mit tegyek nektek?” – kérdezte. 3737 „Add meg nekünk – felelték –, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsőségedben.” 3838 Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?” 3939 „Készen” – felelték. Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek. 4040 De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.” 4141 Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. 4242 Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. 4343 Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, 4444 és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. 4545 Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
A jerikói vak.
4646 Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. 4747 Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” 4848 Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” 4949 Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” 5050 Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. 5151 Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?” „Mester – kérte a vak –, hogy lássak.” 5252 Jézus így szólt hozzá: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.