1111 Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél előreküldte két tanítványát 22 ezzel az utasítással: „Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide! 33 Ha valaki szólna, hogy mit csináltok, mondjátok, hogy Urának van rá szüksége. Erre rögtön elengedi.” 44 El is mentek és megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve. 55 Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” 66 Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket. 77 A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült. 88 Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket a réten vágtak. 99 Az előtte menők, s akik kísérték, ezt zengték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! 1010 Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!” 1111 Így vonult be Jeruzsálembe, a templomba. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán mivel már későre járt az idő, a tizenkettővel kiment Betániába.
A fügefa megátkozása.
1212 Másnap, amikor Betániát elhagyták, megéhezett. 1313 Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje. 1414 Azt mondta neki: „Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!” A tanítványok hallották.
A kereskedők kiűzése a templomból.
1515 Megérkeztek Jeruzsálembe. Bement a templomba, s kiűzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta. 1616 Nem engedte meg senkinek, hogy valamit is keresztülvigyen a templom területén. 1717 Tanított, és mondta nekik: „Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek.” 1818 Amikor a főpapok és írástudók értesültek a dologról, tanakodni kezdtek, miképp okozzák vesztét. 1919 Féltek tőle, hiszen az egész nép csodálkozott tanításán. Amikor beesteledett, elhagyták a várost.
A hit hatalma.
2020 Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt. 2121 Péternek eszébe jutott (az átok): „Mester – mondta –, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.” 2222 Jézus így felelt: „Ha hisztek Istenben, 2323 bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik. 2424 Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek. 2525 Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket.”
Jézus hatalma.
2727 Ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor a templomban járt, odamentek hozzá a főpapok, írástudók és vének, 2828 és megkérdezték: „Milyen hatalom birtokában teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?” 2929 Jézus így válaszolt: „Kérdezek tőletek valamit, s feleljetek rá nekem, aztán majd én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem, amit teszek. 3030 János keresztsége az égből való volt, vagy pedig emberektől származott? Feleljetek nekem!” 3131 Erre elkezdtek egymás közt tanakodni. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk: Az égből – azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? 3232 Mondjuk talán azt, hogy az emberektől.” De féltek a tömegtől, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. 3333 Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus azért ezt felelte: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”