7
Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan a Jeruzsálemből jött írástudók közül,
s látták, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel eszik.
A farizeusok és általában a zsidók ugyanis ragaszkodnak az ősök hagyományaihoz, s addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel,
s a piacról jövet addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, mint például a poharak, korsók, rézedények [és fekhelyek] megmosása.
Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók:
– Miért nem élnek a te tanítványaid az atyák hagyományai szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel?
Így válaszolt nekik:
– Szépen prófétált rólatok Izajás, képmutatók, ahogy meg van írva: Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberi rendelkezések. Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.
Majd így folytatta:
– Szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok. Mózes ugyanis ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék!
Ti viszont azt mondjátok, „ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: »Korbán – vagyis áldozati ajándék – az, amivel megsegíthetnélek«; akkor megengeditek, hogy ne tegyen semmit apjáért vagy anyjáért. Így hagyományotokkal, amit továbbadtok, érvénytelenné teszitek Isten igéjét. Sőt sok más ehhez hasonlót is tesztek.
Ismét odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk:
– Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg! Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. 16[] Amikor azután a sokaságot elhagyta, és bement a házba, tanítványai megkérdezték a példázatról. Így szólt hozzájuk:
– Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?
Ezzel tisztának nyilvánított minden ételt. És ezt mondta:
– Ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jön elő a rossz szándék, a paráznaság, a lopás, a gyilkosság, a házasságtörés, a kapzsiság, a gonoszság, a csalás, a kicsapongás, az irigység, a rágalmazás, a gőg s a balgaság. Mindez a gonoszság belülről jön, s ezek teszik tisztátalanná az embert.
Onnan elment Tirusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban, mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a lányában tisztátalan lélek volt. Eljött hozzá, s a lába elé borult. Ez az asszony pogány volt, sziroföníciai származású, és azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a lányából. Ezt mondta az asszonynak:
– Hagyd, hogy először jóllakjanak a gyermekek! Mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.
Az pedig így válaszolt neki:
– Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.
Erre ezt mondta neki:
– Ezért a szóért mondom: menj, a lányodból már kiment az ördög!
Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.
Jézus ismét elhagyta Tirusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Dekapolisz területén keresztül.
Egy hebegő süketet hoztak hozzá, és kérték, tegye rá a kezét. Jézus félrevonta a sokaságból őt egyedül. Ujját a fülébe dugta, majd egyet köpött, s megérintette a nyelvét. Azután az égre tekintve felsóhajtott, és így szólt hozzá:
– Effata – azaz: „nyílj meg!”
És [rögtön] megnyílt a füle, s nyelvének bilincse is megoldódott, és hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték. Szerfölött álmélkodtak, és ezt mondogatták:
„Minden jó, amit tesz: a süketek hallanak, a némák meg beszélnek!”
– Miért nem élnek a te tanítványaid az atyák hagyományai szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel?
Így válaszolt nekik:
– Szépen prófétált rólatok Izajás, képmutatók, ahogy meg van írva: Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberi rendelkezések. Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.
Majd így folytatta:
– Szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok. Mózes ugyanis ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék!
Ti viszont azt mondjátok, „ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: »Korbán – vagyis áldozati ajándék – az, amivel megsegíthetnélek«; akkor megengeditek, hogy ne tegyen semmit apjáért vagy anyjáért. Így hagyományotokkal, amit továbbadtok, érvénytelenné teszitek Isten igéjét. Sőt sok más ehhez hasonlót is tesztek.
Ismét odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk:
– Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg! Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. 16[] Amikor azután a sokaságot elhagyta, és bement a házba, tanítványai megkérdezték a példázatról. Így szólt hozzájuk:
– Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?
Ezzel tisztának nyilvánított minden ételt. És ezt mondta:
– Ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jön elő a rossz szándék, a paráznaság, a lopás, a gyilkosság, a házasságtörés, a kapzsiság, a gonoszság, a csalás, a kicsapongás, az irigység, a rágalmazás, a gőg s a balgaság. Mindez a gonoszság belülről jön, s ezek teszik tisztátalanná az embert.
Onnan elment Tirusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban, mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a lányában tisztátalan lélek volt. Eljött hozzá, s a lába elé borult. Ez az asszony pogány volt, sziroföníciai származású, és azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a lányából. Ezt mondta az asszonynak:
– Hagyd, hogy először jóllakjanak a gyermekek! Mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.
Az pedig így válaszolt neki:
– Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.
Erre ezt mondta neki:
– Ezért a szóért mondom: menj, a lányodból már kiment az ördög!
Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.
Jézus ismét elhagyta Tirusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Dekapolisz területén keresztül.
Egy hebegő süketet hoztak hozzá, és kérték, tegye rá a kezét. Jézus félrevonta a sokaságból őt egyedül. Ujját a fülébe dugta, majd egyet köpött, s megérintette a nyelvét. Azután az égre tekintve felsóhajtott, és így szólt hozzá:
– Effata – azaz: „nyílj meg!”
És [rögtön] megnyílt a füle, s nyelvének bilincse is megoldódott, és hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték. Szerfölött álmélkodtak, és ezt mondogatták:
„Minden jó, amit tesz: a süketek hallanak, a némák meg beszélnek!”
Jegyzetek
7,16 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.