Bementek a sírba, és látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől. Megrettentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne álmélkodjatok! A Názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahová tették. Menjetek, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába! Ott majd meglátjátok, amint megmondta nektek.”
8Ekkor kijöttek és elszaladtak a sírtól, mert reszketés és döbbenet fogta el őket. Senkinek sem mondtak semmit. Féltek ugyanis.
[[A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Az elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak. Amikor ezek meghallották, hogy él, és hogy Mária látta, nem hitték el.
Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek.
Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt.
Így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, megmenekül, aki pedig nem hisz, elítéltetik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek kísérik. A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat fognak meg [a kezükbe], és ha valami halálos mérget isznak, nem árt nekik. Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”
Az Úr Jézus, miután ezeket mondta nekik, felvétetett a mennybe, és Isten jobbjára ült. Ők pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, és az Úr együtt munkálkodott velük: megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.]]
Jegyzetek
16,8 A kéziratos hagyományban a Mk-nak négy különböző befejezése ismert. Az úgynevezett „autentikus Márk-evangélium” (1) befejeződik a 16,8-ban. A v. 8. után folytatódó rövid befejezés (2) a következő: „De hírül vitték röviden Péternek és azoknak, akik vele voltak, mindazt, amit mondtak nekik. Ezután maga Jézus küldte el általuk keletről nyugatig az örök üdvösség romolhatatlan üzenetét.” Az úgynevezett „kanonikus befejezés” (3): Mk 16,1–8 + Mk 16,9–20. Az úgy nevezett Freer-logion (4) egy betoldás a kanonikus zárlatba a v. 14 és v. 15 között: „Ezek így mentegetőztek: »A törvényte lenségnek és a hitetlenségnek ez a korszaka a Sátán hatalma alatt áll, aki nem engedi, hogy az igazságot és az Isten erejét befogadják a tisztátalan lelkek. Ezért most nyilatkoztasd ki igazságosságodat«. Ezt mondták Krisztusnak, és Krisztus így válaszolt nekik: »A Sátán uralma éveinek száma beteljesedett, de más szörnyű dolgok közelednek. Azokért adattam halálra, akik vétkeztek, hogy többé ne vétkezzenek, és hogy örökrészük lehessen az igazságosság lelki és romolhatatlan dicsőségében, amely a mennyben van«”.