2
Néhány nap múlva ismét bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van.
És olyan sokan gyűltek össze, hogy nem volt már hely még az ajtó előtt sem. Ő pedig hirdette nekik az igét.
Négyen jöttek, és hoztak egy bénát. Mivel a sokaság miatt nem tudták odavinni hozzá, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol volt, és nyílást vágva leeresztették a hordágyat, amelyen a béna feküdt. A hitüket látva Jézus így szólt a bénához:
– Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.
Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: „Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?” Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik:
– Miért tanakodtok így szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani a bénának: „Bocsánatot nyertek a bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj fel, fogd a hordágyadat, és járj”? Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön, mondom neked – szólt a bénának –, kelj fel, fogd a hordágyad, és menj haza!
Az felkelt, azonnal felvette a hordágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy mindannyian ámulatba estek, és dicsőítették Istent: „Ilyet még sohasem láttunk!”
Azután ismét kiment a tenger mellé. Az egész sokaság egyre jött hozzá, ő pedig tanította őket. Amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült. Így szólt hozzá:
„Kövess engem!” Az felkelt és követte.
Egyszer, amikor a házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és a tanítványai mellé. Sokan voltak ugyanis, akik követték. Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, így szóltak tanítványaihoz:
– Miért eszik vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?
Meghallván így szólt hozzájuk Jézus:
– Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.
János tanítványai és a farizeusok éppen böjtöltek. Odamentek, és így szóltak hozzá:
– Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?
Jézus ezt mondta nekik:
– Vajon böjtölhet a násznép, amíg velük a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljönnek azok a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor, azon a napon böjtölni fognak. Senki sem varr foltot új anyagból régi ruhára, mert a toldás kitép belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támad. És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepeszti a bor a tömlőt, s odalesz a bor is, a tömlő is. Újbor új tömlőbe!
És történt, hogy egy szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok így szóltak hozzá:
– Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?
Erre így szólt hozzájuk:
– Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett és éhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? Hogy bement az Isten házába Abjatár főpap idején, és megette az áldozati kenyereket – amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak –, és azoknak is adott, akik vele voltak?
Majd ezt mondta:
– A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia tehát ura a szombatnak is.
Négyen jöttek, és hoztak egy bénát. Mivel a sokaság miatt nem tudták odavinni hozzá, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol volt, és nyílást vágva leeresztették a hordágyat, amelyen a béna feküdt. A hitüket látva Jézus így szólt a bénához:
– Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.
Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: „Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?” Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik:
– Miért tanakodtok így szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani a bénának: „Bocsánatot nyertek a bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj fel, fogd a hordágyadat, és járj”? Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön, mondom neked – szólt a bénának –, kelj fel, fogd a hordágyad, és menj haza!
Az felkelt, azonnal felvette a hordágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy mindannyian ámulatba estek, és dicsőítették Istent: „Ilyet még sohasem láttunk!”
Azután ismét kiment a tenger mellé. Az egész sokaság egyre jött hozzá, ő pedig tanította őket. Amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült. Így szólt hozzá:
„Kövess engem!” Az felkelt és követte.
Egyszer, amikor a házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és a tanítványai mellé. Sokan voltak ugyanis, akik követték. Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, így szóltak tanítványaihoz:
– Miért eszik vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?
Meghallván így szólt hozzájuk Jézus:
– Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.
János tanítványai és a farizeusok éppen böjtöltek. Odamentek, és így szóltak hozzá:
– Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?
Jézus ezt mondta nekik:
– Vajon böjtölhet a násznép, amíg velük a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljönnek azok a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor, azon a napon böjtölni fognak. Senki sem varr foltot új anyagból régi ruhára, mert a toldás kitép belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támad. És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepeszti a bor a tömlőt, s odalesz a bor is, a tömlő is. Újbor új tömlőbe!
És történt, hogy egy szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok így szóltak hozzá:
– Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?
Erre így szólt hozzájuk:
– Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett és éhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? Hogy bement az Isten házába Abjatár főpap idején, és megette az áldozati kenyereket – amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak –, és azoknak is adott, akik vele voltak?
Majd ezt mondta:
– A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia tehát ura a szombatnak is.