Kis türelmet
1
1Élt Úc földjén egy Jób nevű ember. Feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat. 2Hét fia és három leánya született.

2
1Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is, és megállt az ÚR előtt. 2Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem.

3
1Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját. 2Megszólalt Jób, és ezt mondta:

4
1Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 2Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót?

5
1Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? 2Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés.

6
1Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék!

7
1Csak küzdelem a halandó sorsa a földön, napjai úgy telnek, mint a napszámosé! 2Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért,

8
1Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 2Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde?

9
1Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?

10
1Szívből megutáltam életem. Szabadjára engedem hát panaszom, hadd beszéljek keserű lélekkel! 2Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem!

11
1Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: 2Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza?

12
1Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség?

13
1Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem. 2Én is tudom, amit ti tudtok, nem vagyok alábbvaló nálatok.

14
1Az asszonytól született ember élete rövid, tele nyugtalansággal. 2Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg.

15
1Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 2Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát?

16
1Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2Ilyesfélét eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan!

17
1Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető! 2Bizony, gúnyolódásban van csak részem, gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem.

18
1Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 2Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele!

19
1Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2Meddig kínozzátok még lelkemet, és zúztok-tiportok szavaitokkal?

20
1Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: 2Azért kényszerít ingerültségem feleletre, és amiatt van nyugtalanság bennem,

21
1Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok!

22
1Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 2Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos.

23
1Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.

24
1Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik? 2Elmozdítják a határokat, nyájakat rabolnak el, és azt legeltetik.

25
1Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 2Istené a hatalom és a rettegés, ő szerez békességet fenn a magasságban.

26
1Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta: 2Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját?

27
1Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: 2Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet,

28
1Az ezüstnek megvan a bányája, az aranynak is a helye, ahol mossák. 2A vasat a földből hozzák elő, a rezet pedig kőzetből olvasztják.

29
1Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: 2Bárcsak olyan volnék, mint amilyen hajdan, mint mikor még Isten vigyázott rám!

30
1Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam. 2Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett.

31
1Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre. 2Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

32
1Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. 2Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben.

33
1Halld meg ezért, Jób, az én szavaimat, figyelj minden beszédemre! 2Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó.

34
1Majd tovább beszélt Elíhú, és ezt mondta: 2Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti, tudósok!

35
1Folytatta beszédét Elíhú, és ezt mondta: 2Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben?

36
1Azután így folytatta beszédét Elíhú: 2Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről.

37
1Bizony, megremeg ettől a szívem, és ki akar ugrani helyéből. 2Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, amely szájából jön.

38
1Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak: 2Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal?

39
1Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas? 2Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje?

40
1Majd tovább beszélt az ÚR, és ezt mondta Jóbnak: 2Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki!

41
1Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látványától is összeroskad. 2Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene?

42
1Jób ekkor megszólalt, és így felelt az ÚRnak: 2Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.

MtMkLkJnApCselRóm1Kor2KorGalEfFilKol1Thessz2Thessz1Tim2TimTitFilemZsidJak1Pt2Pt1Jn2Jn3JnJúdJel
1Móz2Móz3Móz4Móz5MózJózsBírRuth1Sám2Sám1Kir2Kir1Krón2KrónEzsdNehEsztJóbZsoltPéldPrédÉnekekÉzsJerJsirEzDánHósJóelÁmAbdJónMikNáhHabZofHagZakMal