Kis türelmet
1
1Jaj, de magára maradt az egykor oly népes város! Olyanná lett, mint az özvegy. Nagy volt a népek között, úrnő a tartományok között, de kényszermunkássá lett! 2Sírva sír az éjszakában, könny áztatja arcát. Senki sem vigasztalja azok közül, akik szerették, barátai mind hűtlenné lettek, ellenségeivé váltak.

2
1Jaj, de sötét az a felhő, amelyet az Úr haragjában Sion leányára borított! Az égből a földre dobta Izráel ékességét, nem törődött lábai zsámolyával haragja napján. 2Elpusztította az Úr kíméletlenül Jákób összes hajlékát, ledöntötte haragjában Júda leányának erődítményeit; földre terítette, meggyalázta az országot és vezéreit.

3
1Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. 2Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság.

4
1Jaj, de megfeketedett az arany, elváltozott a színarany! Szétszórták a drágaköveket minden utcasarkon! 2Sionnak színaranyat érő drága fiait, jaj, csak cserépedénynek tekintették, fazekas keze munkájának!

5
1Emlékezz, URam, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! 2Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre.

MtMkLkJnApCselRóm1Kor2KorGalEfFilKol1Thessz2Thessz1Tim2TimTitFilemZsidJak1Pt2Pt1Jn2Jn3JnJúdJel
1Móz2Móz3Móz4Móz5MózJózsBírRuth1Sám2Sám1Kir2Kir1Krón2KrónEzsdNehEsztJóbZsoltPéldPrédÉnekekÉzsJerJsirEzDánHósJóelÁmAbdJónMikNáhHabZofHagZakMal