Elíhú első beszéde: Jób barátai rosszul érveltek
32 Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. De a három barátjára is megharagudott, mert nem találták meg a kellő választ, hogy bűnösnek nyilváníthassák Jóbot. Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. De amikor látta Elíhú, hogy a három férfi nem tud már mit felelni, akkor megharagudott.Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok. Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg kerestétek a megfelelő szavakat. Figyelmesen hallgattalak titeket, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira. Ne mondjátok: Olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, ember nem. Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki. Megrettentek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak. Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet. Hadd mondjam hát el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok! Mert tele vagyok szavakkal, szorongat belülről a lélek. Olyan már a bensőm, mint a lezárt újbor, széthasad, mint erjedő musttól a tömlő. Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok. Nem leszek elfogult sem erre, sem arra, senkinek nem fogok hízelegni. Nem is értek én a hízelgéshez, meg el is ragadna gyorsan az Alkotóm.
Minden fejezet...