Kis türelmet
1
1Nehémiásnak, Hakaljá fiának a története. A huszadik évben, kiszlév hónapban történt, amikor Súsán várában voltam, 2hogy megérkezett hozzám egyik rokonom, Hanání és vele együtt néhány Júdából való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült júdaiakról, akik a fogság után megmaradtak, meg Jeruzsálemről.

2
1Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében, niszán hónapban történt: bor volt előttem, én pedig fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam előtte kimutatni a szomorúságomat, 2ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem,

3
1Eljásíb főpap és rokonai, a papok kezdték építeni a Juh-kaput. Föl is szentelték azt, és fölszerelték rá az ajtószárnyakat. Azután a Méá-toronyig és a Hananél-toronyig terjedő részt is ők szentelték föl. 2Mellettük a jerikóiak építettek. Ezek mellett Zakkúr, Imrí fia épített.

4
1Amikor Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, ammóniak és asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem várfalainak a javítása előrehaladt, és a réseket kezdik betömni, nagyon megharagudtak, 2és mindnyájan egy akarattal úgy határoztak, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen, és zavart keltenek benne.

5
1Közben erősen zúgolódni kezdett a köznép és az asszonyok júdai honfitársaik ellen. 2Voltak, akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabonát kell kapnunk, hogy ehessünk, és életben maradjunk!

6
1Amikor hírül vitték Szanballatnak, Tóbijjának, az arab Gesemnek és többi ellenségünknek, hogy fölépítettem a várfalat, és nem maradt rajta egyetlen rés sem, csak még ajtószárnyakat nem szereltettem föl a kapukra, 2ezt az üzenetet küldte nekem Szanballat és Gesem: Gyere, találkozzunk Kefírímben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis merényletet terveztek ellenem.

7
1Amikor fölépült a várfal, fölszereltettem az ajtószárnyakat, és szolgálatba állították a kapuőröket, az énekeseket meg a lévitákat. 2Jeruzsálem parancsnokává testvéremet, Hanánít és Hananját, a várnagyot neveztem ki, mert ő megbízhatóbb és istenfélőbb volt a többségnél.

8
1Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Vízi-kapu előtti téren, és azt mondták Ezsdrásnak, az írástudónak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az ÚR adott Izráelnek. 2A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat.

9
1Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján összegyűltek Izráel fiai, és böjtöltek, zsákruhát öltöttek, és port hintettek magukra. 2Izráel utódai elkülönültek minden idegentől, azután előállva vallást tettek vétkeikről és őseik bűneiről.

10
1Mindezek alapján írásbeli megállapodást készítettünk, amelyet pecséttel láttak el vezetőink, lévitáink és papjaink. 2Az iratot pecséttel látták el: Nehémiás, Hakaljá fia, a királyi helytartó és Cidkijjá.

11
1A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le. A nép többi részére pedig sorsot vetettek azért, hogy minden tíz ember közül egy Jeruzsálembe költözzék, és a szent városban lakjék, a többi kilenc pedig maradjon a maga városában. 2Mindazokat, akik önként vállalták, hogy Jeruzsálemben telepszenek le, áldotta a nép.

12
1Ezek azok a papok és léviták, akik hazatértek Zerubbábellel, Sealtíél fiával és Jésúával: Szerájá, Jirmejá és Ezrá, 2Amarjá, Mallúk és Hattús,

13
1Azon a napon felolvastak Mózes könyvéből a nép előtt, és azt találták benne megírva, hogy az ammóniak és a móábiak sohasem tartozhatnak az Isten gyülekezetéhez, 2mert nem mentek Izráel fiai elé kenyérrel és vízzel, hanem fölbérelték ellenük Bálámot, hogy átkozza meg őket; de Istenünk áldásra fordította az átkot.

MtMkLkJnApCselRóm1Kor2KorGalEfFilKol1Thessz2Thessz1Tim2TimTitFilemZsidJak1Pt2Pt1Jn2Jn3JnJúdJel
1Móz2Móz3Móz4Móz5MózJózsBírRuth1Sám2Sám1Kir2Kir1Krón2KrónEzsdNehEsztJóbZsoltPéldPrédÉnekekÉzsJerJsirEzDánHósJóelÁmAbdJónMikNáhHabZofHagZakMal